Viszont van egy próblémám! Hol vannak a kommentek?:( Ha nem nem kapok visszahelzéseket nem jelenthet mást, mint hogy rossz:( És akkor befejezem, nem írok több részt. Rajtatok áll!
4. rész
Eljössz velem egy randira?
Elmúlt Karácsony. Lana rengeteg ajándékot kapott
mindenkitől, s én is viszont láthattam a barátaimat, ismerőseimet. Furcsa volt
bemutatkozni nekik, miközben én ismerem őket, s rengeteg közös titkot tudok
róluk. Egyszer majdnem ki is kotyogtam egyet, de sikerült gyorsan lefirkálnom a
lapról. Érdekesebb dolog nem történt, igaz Justin mostanában többször keresi a
társaságom, de semmi érdekes.
-
Édeském tudnál jönni egy kicsit? – hallottam ahogyan
Rose kopog az ajtómon.
Felpattantam a naplómtól, s az ajtóhoz siettem. Kinyitottam,
éppen akkor mikor Rose is benyitott, így sikeresen beütöttem a fejemet.
-
Nagyon fáj? – aggodalmaskodott.
Megráztam a fejemet, majd ránéztem.
-
Csak azért jöttem, mert Justin szeretne veled beszélni,
s mindjárt itt lesz. Nem tudom miről, mert valakivel telefonált, ezt is éppen
hallottam, s egyből szaladtam fel hozzád, hogy elmondjam, szóval szedd össze
magad! – hadarta el a dolgokat, majd magamra hagyott.
Nem tudtam mire vélni ezt a sietséget, de se perc alatt
eltűnt. Körülnéztem a folyosón, majd láttam egy alakot közeledni. Gyorsan
becsuktam az ajtót, majd kirángattam a hajgumit, s megfésülködtem. A másodperc
töredéke alatt történt, éppen levettem a felsőmet mikor az ajtó kinyílt és
Justin lépet be rajta.
Tekintete tetőtől talpig végigmért. Éreztem, ahogyan elönt a
pír, s lassan olyan leszek mint egy paradicsom.
-
Elfelejtettem kopogni, bocsánat. – fordult el hirtelen.
Magamra kaptam az imént ledobott felsőmet, majd odaléptem
mögé, s megkopogtattam a vállát.
Megfordult. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem ahogyan
kifújja a levegőt az orrán keresztül. Belenéztem mogyoróbarna szemeibe, ami
folyamatosan engem nézett. Nem tudom meddig állhattunk úgy mikor Lana berontott
a szobába a segítségemet kérve.
-
Zara! Tudnál segíteni?
Justin meghátrált, majd úgy beszélt tovább.
-
Kicsim, nagyon fontos? Most én szeretnék vele beszélni,
ha egyik őtöknek sem baj. – cikázott közöttünk a szeme.
-
Akkor vissza jövök egy fél óra múlva. – mosolygott,
majd maga után becsukta az ajtót.
-
Leülnél egy percre? – kérdezte Justin.
Érdeklődve figyeltem, ahogyan az ágyam előtt fel-alá
mászkál, s a haját tépdesi.
-
Kérhetek egy óriási szívességet? – nyögte végül ki.
-
Annál nagyobb szívességet, hogy megmentetted az életem
és befogadtál egy számodra idegen lányt a családodba? Most viccelsz velem? –
írtam le.
-
Eljönnél velem holnap randira? – bökte végül ki.
Elég furán nézhettem rá, mivel egyből kijavította magát.
-
Tudod, tegnap felhívott az egyik régi barátom, hogy
találkozzunk már. Azt mondta, hogy mivel tudja mi történt, ezért nem hozza a
barátnőjét. Én persze egyből rávágtam, hogy ne hülyéskedjen, mert nekem is van
valakim. És már nincs időm mást keresni, szóval nagy slamasztikában vagyok. –
hadarta el. – Szóval a segítségedre van szükségem. – pihegett.
-
Szívesen elkísérlek az álrandinkra. – mosolyogtam.
-
Hatalmas kő esett le a vállamról. Nem is tudom miért
hazudtam neki, csak olyan rosszul esik, hogy mindenki sajnál. Útálom ha sajnálnak
az emberek! Ezért nem mutatkozom már sehol, itt vagyok begyöpösödve. Szeretem
Annet, örökké szeretni fogom, hozzá hasonló lányt nem fogok találni, de azt
hiszem hogy… - akadozott. – tovább kell lépnem. – fújta ki a felgyülemlett
levegőt. – Szóval holnaptól minden megfog változni. – csapott a combjára. –
Remélem. – suttogta.
Különös érzés kerített hatalmába. Nem tudottam, hogy örüljek
e vagy sem.
