5.rész

Annyira jó visszajelzéseket kapok. *-* Annyira örülök, hogy tetszik a blog, vagy talán az ahogyan írom:) De tényleg nagyon jól esik <3 Sajnálom, hogy ilyen későn jött, csak elfoglalt vagyok nagyon :ss De mihamarabb hozom az új részt :) 

Nyakamba fúrta fejét, éreztem ahogyan kifújja az elhasznált levegőt, amitől libabőrös lettem. Hatása alatt voltam. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Semmilyen testrészem nem akart mozdulni. Elképesztő ez a fiú!

-          Hamar leléptél az reggel, nyuszifül. – fordított maga felé.

Hibáztam, hibáztam amiért belenéztem a gyönyörű szép szemébe. Éreztem, ahogyan elönt a pír. Nem bírtam sokáig állni a tekintetét ezért, elkaptam a fejemet.

-          Anne! Kész vagy már? – jött be az ajtón Rob. – Oh Justin. – lepődött meg.

-          Már amúgy is menni készültem, viszlát Anne. – adott egy puszit a homlokomra, ám egy óvatlan pillanatban kihúzta a fenekemnél a bugyit, s belerakott valamit.

Ámulattal bámultam végig ezen az elképesztő fiún. Nyitott szájjal néztem végig, ahogyan kilép az ajtón. De ez a rózsaszínes bárányfelhők hamar szerteszét oszlottak körülöttem, és visszapottyantam a kemény és valós életbe.

-          Ez mégis mi a fene volt Anne? – ripakodott rám Rob.

Elengedtem a fülem mellett ezt a hangsúlyt, majd folytattam a félben lévő öltözködésemet. Nem szöszöltem sokat, csak magamra kaptam a ruhámat, és már kész is voltam. De ez a kis idő is elég volt, hogy Rob távozzon, így gyorsan elővettem amit az előbb Justin csempészett bele a bugyimba. Egy boríték volt. 2000$ tartalmazott. Szemeim kikerekedtek, nem csak azért mert  olyan ostoba voltam, hogy pénz nélkül távoztam, hanem mert 2000$ van a kezeim között.

-          Rob már nagyon ideges. Jobb ha jössz Anne. – nyitott be Teresa. – Basszus Anne! Te bankot raboltál? – kerekedtek ki a szemei.

-          Csss! Halkabban! – csitítottam.

-          Honnan van ennyi pénzed? – tépte ki a kezeim közül. – 2000$ basszus!

-          Emlékszel még arra mikor feladtunk egy hirdetést? A „ Lyukas fogam aranyra cserélem.” Nos hát úgy néz ki, hogy bejött. – rántottam meg a vállam.

Teresa jóízűen felkacagott. Amióta szakított a batátájával nem láttam míg így nevetni. Látszott rajta, hogy szívből jött, nem erőltetett nevetés volt.

-          Na gyerünk! – vettem ki a kezéből a pénzemet, majd visszaraktam a borítékba, s beraktam a szekrényem legmélyébe.

(Zene)

Nem igazán izgatott, hogy az emberek engem néztek mikor felmentem a rúdhoz, egyedül csak az érdekelt, hogy Justin itt van- e még, ugyanis vissza kel neki adnom az 500$.

Felsétáltam a rúdra, majd elindult a zene, s bekapcsolódtam a többiek tevékenységébe.

~ Megkell vallanom, nem szeretek fiú szemszögből írni. Sőt útálok! De  megkértek, hogy írjak Justin szemszögéből is, és hát az olvasókért bármit!=) Szóval bocsi, ha béna leszL<3~

* Justin szemszöge*

Anne egyszerűen tökéletes lány! Van benne valami.. valami különleges ami vonzz engem. Olyan érzés mintha, meg kéne mentenem valamitől, vagy valakitől.

Egyszerűen nem tudom levenni róla a szememet, mikor a rúdon tekereg. Olyan hajlékony és tökéletes teste van.

-          Héé Bieber! – zökkentettek ki.

-          Igen? – fordultam hátra.

-          Gyere már ki kicsit levegőzni. – jelent meg előttem Rob.

4. rész

WoW! 11 felíratkozó, lassan 2000 megtekintés, és 70 kommentet kaptam összesen! Beszarás :oo Elképesztőek vagytok <3 Szeretem a perverz Beliebereket <3

*Másnap reggel*

Egyre hangosodó sípolásra keltem. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, majd a hang iránya felé kaptam a fejemet. A vekkerből jön. A kezeim segítségével próbáltam átmászni, az ágy egyik végéből a másikba. Elszörnyedve rántottam vissza a kezemet, mikor egy meleg bőrfelülettel találkoztam. Próbáltam visszaemlékezni hol vagyok. Elborzadtam, mikor eszembe jutott mi is történt. Undorodtam magamtól. Egy ócska kis szajha vagyok…

Lenyomtam a vekkert, majd lábujjhegyre emelkedve szálltam ki az ágyból. Óvatosan elsétáltam a táskámért, ami a telefonomat tartalmazta. Nem volt hiper-szuper. Csak egy átlagos gombos telefon, amivel telefonálni lehet.

12:28. Haza kell mennem! Visszasüllyesztettem a telefonomat a helyére, majd síri csendben összeszedtem a cuccomat. És elindultam lefelé. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen kellemetlen helyzetbe sodorna az élet. De már meg sem lepődök rajta, valamiért nem szeretnek fent az égiek.

-          Jus.. – szólalt meg egy hang mögülem, de mikor megfordultam abbahagyta. – Basszus! – szólalt meg végül.

Nem tudom, mi ütött belém, de e gyönyörű szép lány látván megijedtem. Lehet, hogy ez volt az egyik ok amiért elszaladtam. Soha nem láttam még ilyen szép lányt. Elég nagy gázban lehet Justin, ha ő a barátnője.

Leszaladtam a lépcsőn, ki a bejárati ajtón egészen a legközelebbi buszmegállóig. Nem volt túl sok pénz nálam, de egy buszjegyre épp elég volt.

*Munkába*

-          Teresa és Anne ma ti lesztek a felszolgálók. – osztotta ki a feladatokat Rob.

Aprót bólintottam, majd a bárpulthoz sétáltam. Mindenki a nyitáshoz készülődik. A lányok az utolsó igazításokat végzik magukon. Tudom milyen idegességgel jár, így megértem ha néha ordibálnak velem, hogy vigyek nekik ezt azt. Pontban este 11 kor nyitunk. Az emberek csak ebben az időpontban isszák teli magukat, arra, hogy eljöjjenek. Magyarul bátorságot "gyűjtenek".

Kinyíltak az ajtók, majd beáramlott az a rengeteg részeg kanos férfi. Nyál csorgatva nézik a műsort. Amin mi jókat szoktunk néha nevetni. Ahogy a szememmel végig néztem a férfiakat, egyből kitűnt egy. Aki éppenséggel felém tartott.

-          Anne ezt a hatos asztalhoz viheted. – nyomott a kezembe Teresa egy tálca sört.

Éppen akkor ért ide Justin, mikor sarkon fordultam. Kivittem az asztalhoz a rendelést, majd visszatértem. Justin kíváncsi pillantásokat vetett felém, majd újból megközelített.

-          Anne! Rebecca rosszul lett, menj és öltözz át! Átveszed a helyét. – kapott el Rob.

-          Ez nem lehet igaz! – hallottam Justin dörmögő hangját.

Felkuncogtam mert tudtam, hogy valamit nagyon akarna. De sose sikerül neki.

Ledobtam magamról a kötényt, majd az öltözőszobám felé vettem az irányt. Kinyitottam a szekrényemet majd kikutattam egy ruhát. Éppen fehérneműben voltam, mikor egy kart éreztem meg a derekam köré fonódni. Nem kellett megfordulnom, tudtam, hogy Justin az. Láttam a szőke tincseit. 

3. rész

Emberek 11 komit kaptam :oo *.* IMÁDLAK titeket <3 Nost itt a várva várt +18 rész. És még sok ilyet szeretnék :DD :3

Feleszméltem, majd gyors léptekkel Justin mellé értem. Beljebb invitált.

Ledobtam a táskámat amikor beértünk. Nem csak azért mert már fájt tőle a karom, hanem a csodálattól. Ez a ház.. Nos nem is találok rá szavakat. Maradjunk annyiba, hogy az házamba Justin nem fog belépni.

-          Az emeleten a 3. szoba. – felelte Justin, s a lépcső irányába mutatott.

Bólintottam, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felugráltam. Beléptem a szobába, ami kellemes meglepetés volt számomra.  Nem volt sehol, használt alsónemű, se zokni, minden szép rendben volt. A szobába bézsszín uralkodott.

Leültem az ágyára és vártam. 10 perc múlva megérkezett, egy frissen zuhanyozott, hajából  csöpögő vizes Justin.

-          Nem mész el zuhanyozni? – ült le mellém az ágyba.

Megráztam a fejemet.

Elkapta a másik kezem közelebb vonszolt amíg a lábai közé nem értem. Mellkasom gyorsan mozgott fel és le mikor éreztem hogy hatalmas kezét rárakta hátul a combomra. Megemelte, bátorított arra hogy üljek rá lovaglóülésben. Hátrébbcsúszott az ágyon, ráraktam a kezemet a mellkasára, nehogy leesek. Érintésem visszavontam mikor láttam hogy pólója alját megfogta. Az anyagot gyorsan áthúzta a fején mielőtt ledobta volna a padlóra. Szemeimet egyből vonzotta a napbarnított felsőteste. Muszáj volt hozzá nyúlnom kidolgozott felsőtestéhez. Izmai szálkásak voltak, megkeménykedtek a puha ujjaim alatt. Néztem hogy ajkai szétválnak mikor mutató ujjammal könnyedén megérintem a mellbimbóját. Forró volt lehelete, mialatt az érintésem egyre lejjebb haladt elől. Óvatosan felvázoltam a határozott vonalakat a hasán. Justin nem tudta levenni a sötét szemeit rólam. Kíváncsian hagytam hogy ujjaim elvándoroljanak a v vonalához a csípőjén. De megálltam a boxere szegélyénél ami látható volt a farmere felett. Lefagytam, még mindig Justin ölén ültem, lassan kicsatolta az övét. A gombot kipattintotta, a cipzárt lehúzta. Szemeim elkerekedtek. Justinnak gyors volt reflexe, mert amikor le akartam mászni róla egyik nagy keze megtartotta a combom a másik a derekam felé került hogy maradjak a lovaglóülésben.

Így maradtunk pár másodpercig. Remegve fújtam ki a levegőt, kirázott a hideg érintésétől, kezét feljebb csúsztatta hátamon, közelebb kényszerített magához. Előrehajolt, orra súrolta az arcom, kétségbeesetten próbált rávenni hogy válaszoljak. Előrébb hajoltam hozzá, megadva a lehetőséget hogy lekapjon.

Justin kezei eltűntek a lábamról. Ezt egy nyögés követte. Eltoltam magam, tágra nyílt szemmel vizslattam lefelé Justint hogy rámarkolt a lényegre. Szemei csukva voltak, mozdulatai keményebbé váltak, ajkai ismét szétnyíltak. Nem tudtam leállítani magam, a homlokához nyúltam, szőke haját hátrafésültem ujjaimmal. Hümmögött az érintésemre, egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Most Justin halkan nyögött, kiélvezte hogy az öröm átjárja a testét. Talán azért, mert azt akartam, hogy úgy érezzem erősebb vagyok, hogy létrehozzak egyfajta dominanciát, ahogy Justin rendelkezett felettem. Bármi is volt az oka, kíváncsi voltam milyen lehet az, amikor én vagyok fölényben. Szemei kipattantak, mikor ujjaim lefele vontattam megfeszült hasizmain. Kezem remegett, ahogy odaértem a fekete anyaghoz amit felfedett a kicipzározott farmer. Lélegzetem elállt, kezét rárakta az enyémre, bátorításképp. Justin meredten nézett az arcomra ahogy megmutatta nekem, hogyan érjek hozzá. Keményebb lett mikor gyengéden megszorítottam, félve néztem hogy Justin csípője megemelkedett az érintésemre. Egy idő utána visszahelyezkedett.

-          Keményebben. - Halkan utasított.

Több nyomást gyakoroltam rá, Justin jóváhagyását nyögésekkel jelezte. Nevem zihálva csúszott ki a szájából mialatt folytattam dörzsölését. Nem igazán hittem el ami történik, nem kellett volna ennek megtörténnie. De túl kíváncsi voltam hogy leállítsam magam. Nedvesség lepte el a fekete anyagot, Justin nyögései egyre gyakoribbak lettek. Arca eltorzult az örömtől, fejét hátrahajtotta. A kezemmel elkaptam a tarkóját, míg a másikkal folytattam a mozgást merevedésén. Előre hajoltam, számat nyakára helyeztem. Ujjhegyeit belenyomta a hátamba mikor elkezdtem szívni. Most az egyszer én irányítottam, szőke hajába beletúrtam. Egy mély nyögés kikényszerült a torka hátsó részéből olyan erősen szívtam ahogy csak tudtam.

Egy fojtott nyögés visszhangzott a szobában mielőtt nedves hő terjedt szét a boxerében. Justin továbbra is nehezen lélegzett,  egy másik hullám csapódott át rajta. Kezeivel közel tartott magához, csípője felemelkedett kétségbeesetten a további kapcsolatért. Pár perc múlva visszatért a gyönyörből.

-          Most te jössz. – nézett rám perverzen, majd segített lemászni.

Az ágy széléhez húzott. Majd óvatosan lehúzta rólam a nadrágot. Egy enyhe puszit nyomott a csípőcsontomra, miközben megszabadított a bugyimtól is.

 Hatalmas kezeivel megragadta a combom, széttárta őket, a lábaim lógtak mindkét oldalán. Fejem lustán megfordítottam, hogy egy pillantást vethessek arra, hogy Justin fel hozza ujjait a szájához. Szopogatta őket, majd kivette. Durva ujjak szaladtak fel a belső combomon. A középső ujjával kínozta a “bejáratot". Tudtam hogy vigyázni fog, ujját szelíden helyezte fel. De ez nem állította meg a kényelmetlen nyöszörgéseket amik kiszöktek a számból. A fejem újra a vállán pihentettem, küszködtem a lélegzetvétellel mialatt egyre mélyebbre került. Erős karjával átkarolta derekam, megakadályozva vonaglásomat. A testem összerándult amikor ujjával körözött, lassan kihúzta, majd újra feltolta. Állandó ütemben tette ezt. Éreztem hogy Justin mellkasa gyorsan mozog fel-le, szívdobogása szinte dörömbölt a hátamon. A lüktető öröm a testemben ellenállhatatlan volt. Szempilláim rebegtettem, nehéznek találtam a szemeim nyitva tartását.  Éreztem hogy a hő emelkedett a gyomromban. A combjaim össze akartak csukódni, de mivel Justin fogott  evvel megakadályozta ezt. Ő tudhatta hogy már közeledek a csúcshoz. Éreztem hogy csökkenti a távolságot köztünk, testével az alkarjára támaszkodott.

-          Élvezz el Anne! – utasított.

-          Oh istenem!

A bizsergés lassan abbahagyott, testem kimerültté vált, amint visszahuppantam a matracra.

2. rész

Úristen! Köszönöm ezt a sok komentet, nagyon jól esik :* Ha összejön erre 5 komi, akkor hozom még ma az új +18  részt:*


-          „Engem keresel? – ölelte át a derekamat.”

Leheletéből áradt a tömény alkohol, megfűszerezve egy-két szál cigarettával.

Eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem. Elképesztően gyönyörű szeme van! Elvarázsolt, ez a fiú. A mosolya, a szeme, a haja. Tökéletes!

-          Mi a neved gyönyörű? – kérdezte.

-          Anne. Anne Hall. – feleltem.

-          Örülök a találkozásnak, Anne. – mosolygott. – Meghívhatlak egy italra?

-          Nem kérek, és neked se kellene többet innod. – vettem el a kezéből a whiskys poharat.

-          Anne! Anne gyere már! Munka van! – kiabált Robbie.

-          Velem van. – szólt vissza az elragadó szőke herceg.

-          Justin! Rég láttalak mostanában. – kezelt le vele Robbie. – Úgy látom megismerkedtél a szemünk fényével. – mosolygott rám.

-          Szó ami szó nagyon szép. Kapható len.. – kezdett bele Justin.

-          Nem! –vágta rá egyből Rob.

-          1500$ sem?

A pupillám kitágult, úgy néztem ki mint egy bedrogozott nő. Nem hittem a fülemnek. 1500$. Soha életembe nem gondoltam volna, hogy én valaha 1500$ fogjak a kezembe. De ez az álom hamar szertefoszlott.

-          Nem! Viszlát Justin. – tolt el onnan Rob.

Nem gondolkoztam, csak a rengeteg pénzre tudtam gondolni. És Amandára. Jobb életet tudnék neki biztosítani. Elvakított a pénz.

Hátrafordultam, és eltátogtam Justinnak egy „Munka után a sikátorba találkozzunk”-ot.

*Munka után*

A Justinos ügy miatt, most felvoltam  pörögve. Én táncoltam a legboldogabban, és ezt az emberek is észrevették, Így kaptam néhány borravalót is. De legjobban annak örültem mikor a mikrofonból felcsendült a kedvenc mondatom: - Záróra emberek! De holnap is szeretettel várunk minden kedves vendéget! – hangzott el a mikrofonból.

Gyorsan szaladtam tusolni, amit az emberek furcsálltak, ugyanis minig én hagyom el utoljára az épületet. Letusoltam, majd cellux segítségével leszedtem magamról a csillámport, lemostam a sminkem, és végül átöltöztem. Utálom azokat a szűk kis ruhákat, szóval általában egy melegítőnadrágba és pólóba vagyok.

Felkaptam a táskámat, majd kiviharoztam az épületből. Arcomat egyből megcsípte a hideg. Összébb húztam magamon a kabátom, majd óvatos és megfontolt léptekkel haladtam a sikátor felé. Na persze. Szaladtam ahogyan csak bírtam, ugyanis féltem, hogy elmegy Justin. Amint megláttam egy alakot felém közeledni lelassítottam. Megálltam, majd megvártam míg közelebb ér. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra, mikor megpillantottam Justint.

-          Szia Anne. – üdvözölt.

-          Szia. – mosolyogtam rá.

-          Mit szeretnél? – kérdezte.

-          Tudod amit bent mondtál Robnak, elszeretném vállalni. Tudod nagyon kell a pénz és… - szakított félbe.

-          Arra van a kocsim. – mutat egy hatalmas Range Rover felé.

Vettem egy mély levegőt, és elindultam az autó felé. Bátorkodtam én beülni a kormány mögé, ugyanis nem szeretném ha ő vezetne. Beszállt mellém, majd átadta a kulcsokat.

Elindultunk, részeg volt, de még így is kitűnően navigált. LA olyan részére vitt ahol még életemben nem jártam. És csak a kő gazdagok élnek ott.

-          Az ott! – mutatott egy ház irányába.

Leparkoltam, majd ámulásba estem ahogyan kiszálltunk az autóból. Gyönyörű volt! Elképesztő! Én ilyen házat csak álmomban láttam, nem élőbe.

-          Gyere mar Anne! Megfagyok! – ordibált Justin a bejáratból. 

1. rész

*Justin szemszöge*

Az emberek a tökéletes Justin Biebert látják. Akinek mindene megvan. Akinek semmi gondja nincs, csak „úszik” a sok pénzben, és semmi felelőssége nincs. Felszínesek. Az összes ember felszínes! Nem tudják mit érzek, mikor hazamegyek egy koncert után. Magányt! Azt érzek. Nincs aki hazavár. Aki örül ha hazatérek. Mindig csak egy éjszakás kalandok, amit már nagyon unok! Szeretnék egyszer egy olyan lánnyal lefeküdni, aki mellett tényleg szeretnék felébredni. Minden reggel csodálatos lenne, ha láthatnám ragyogó arcát, gyönyörű mosolyát.

*Anne szemszöge*

Utálom az  életem! Utálom hogy minden reggel úgy kelek fel, hogy tudom egy ócska szajha vagyok! De nincs más megoldás. A szüleim 7 éves koromba elhunytak, egy autóbalesetben. Ha akkor nem fordulunk vissza az én hülye telefonomért, és nem ugrik ki elénk egy szarvas akkor még ma is élnének. Vagy legalább haltam volna meg én! És nem ők… Minden gondom megszűnt volna. Nem kellene most egy ócska lakóparkban élnem, a sok csotány társaságával, nem kellene azon aggódnom mikor lakoltatnak ki. Vagy mikor csuknak le, ugyanis 17 évesen nem  lenne szabad sztriptíz bárban dolgoznom. Rengeteget könyörögtem Robbie-nak is hogy felvegyen. Így is csak azért vett fel mert apámnak jó barátja volt.  Ha ő nem vesz fel, akkor ma kitudja mi lenne velem. Egy híd alatt élnék? Vagy talán meghaltam volna már?

-          Tetszik a feneked tündérkirálylány. – csapott a fenekemre egy újabb részeg férfi.

Undorodom az ilyen emberektől! Legszívesebben visszamentem volna és felképelem. De nem tehettem, egyből kicsaptak volna. És azt már végképp nem viselem el, ugyanis nekem kell gondoznom a kishúgom. És nem tehetem se vele, se magammal. Így tovább lépmentem.

-          Anne! – hallottam Robbie dörmögő hangját.

-          Tessék? – fordultam a hang irányába.

-          Itt a fizetésed a hétre! – nyomott a kezembe egy borítékot.

-          Köszönöm! – tettem zsebre. Ha lehet egyáltalán annak nevezni egy szűk kis vágást a ruhán.

A sötét folyosóra lépve, megcsípet a kint feljövő hold hidege. Elsétáltam az én szobámig, ahol még egy másik lány Teresa öltözik. Kedves lány, őt is Robbie mentette meg, ugyanis bevándorló. Így itt adott neki munkát, mint mindenegyes lánynak. Mindenkinek más-más története van, miért dolgozik itt.

Elsétáltam a szekrényemig, megbizonyosodva arról hogy Teresa nem figyel felbontottam a borítékot. 63$ tartalmazott. Ami nem sok pénz, de mégis az én fizetésem a legtöbb. Gyorsan vissza raktam a borítékba, s jól elrejtettem.

***

-          Tudjátok a dolgotokat lányok! – mondta Robbie majd minden lány elfoglalta a rúdon a helyét.

Felcsendült a zene, majd mindenki elkezdte magát rázni.
 (Zene) 

Ilyenkor általában minden egyes férfira rá kell nézni, és mosolyogni. De nekem a szemem megakadt egy fiún. 19 körüli lehetett. Szőkésbarna haja kapucni alá volt rejtve, látszott rajta, hogy gazdag. Ugyanis egy hatalmas arany nyaklánc ölelte körül a nyakát.

Véget ért a szám, egy kis pihenő következett, így úgy döntöttem iszok egy pohár vizet. A bárpultnál állva szememmel a szőke idegent keresem. De nem találom.

-          Engem keresel? – ölelte át valaki a derekamat.