1. rész

*Justin szemszöge*

Az emberek a tökéletes Justin Biebert látják. Akinek mindene megvan. Akinek semmi gondja nincs, csak „úszik” a sok pénzben, és semmi felelőssége nincs. Felszínesek. Az összes ember felszínes! Nem tudják mit érzek, mikor hazamegyek egy koncert után. Magányt! Azt érzek. Nincs aki hazavár. Aki örül ha hazatérek. Mindig csak egy éjszakás kalandok, amit már nagyon unok! Szeretnék egyszer egy olyan lánnyal lefeküdni, aki mellett tényleg szeretnék felébredni. Minden reggel csodálatos lenne, ha láthatnám ragyogó arcát, gyönyörű mosolyát.

*Anne szemszöge*

Utálom az  életem! Utálom hogy minden reggel úgy kelek fel, hogy tudom egy ócska szajha vagyok! De nincs más megoldás. A szüleim 7 éves koromba elhunytak, egy autóbalesetben. Ha akkor nem fordulunk vissza az én hülye telefonomért, és nem ugrik ki elénk egy szarvas akkor még ma is élnének. Vagy legalább haltam volna meg én! És nem ők… Minden gondom megszűnt volna. Nem kellene most egy ócska lakóparkban élnem, a sok csotány társaságával, nem kellene azon aggódnom mikor lakoltatnak ki. Vagy mikor csuknak le, ugyanis 17 évesen nem  lenne szabad sztriptíz bárban dolgoznom. Rengeteget könyörögtem Robbie-nak is hogy felvegyen. Így is csak azért vett fel mert apámnak jó barátja volt.  Ha ő nem vesz fel, akkor ma kitudja mi lenne velem. Egy híd alatt élnék? Vagy talán meghaltam volna már?

-          Tetszik a feneked tündérkirálylány. – csapott a fenekemre egy újabb részeg férfi.

Undorodom az ilyen emberektől! Legszívesebben visszamentem volna és felképelem. De nem tehettem, egyből kicsaptak volna. És azt már végképp nem viselem el, ugyanis nekem kell gondoznom a kishúgom. És nem tehetem se vele, se magammal. Így tovább lépmentem.

-          Anne! – hallottam Robbie dörmögő hangját.

-          Tessék? – fordultam a hang irányába.

-          Itt a fizetésed a hétre! – nyomott a kezembe egy borítékot.

-          Köszönöm! – tettem zsebre. Ha lehet egyáltalán annak nevezni egy szűk kis vágást a ruhán.

A sötét folyosóra lépve, megcsípet a kint feljövő hold hidege. Elsétáltam az én szobámig, ahol még egy másik lány Teresa öltözik. Kedves lány, őt is Robbie mentette meg, ugyanis bevándorló. Így itt adott neki munkát, mint mindenegyes lánynak. Mindenkinek más-más története van, miért dolgozik itt.

Elsétáltam a szekrényemig, megbizonyosodva arról hogy Teresa nem figyel felbontottam a borítékot. 63$ tartalmazott. Ami nem sok pénz, de mégis az én fizetésem a legtöbb. Gyorsan vissza raktam a borítékba, s jól elrejtettem.

***

-          Tudjátok a dolgotokat lányok! – mondta Robbie majd minden lány elfoglalta a rúdon a helyét.

Felcsendült a zene, majd mindenki elkezdte magát rázni.
 (Zene) 

Ilyenkor általában minden egyes férfira rá kell nézni, és mosolyogni. De nekem a szemem megakadt egy fiún. 19 körüli lehetett. Szőkésbarna haja kapucni alá volt rejtve, látszott rajta, hogy gazdag. Ugyanis egy hatalmas arany nyaklánc ölelte körül a nyakát.

Véget ért a szám, egy kis pihenő következett, így úgy döntöttem iszok egy pohár vizet. A bárpultnál állva szememmel a szőke idegent keresem. De nem találom.

-          Engem keresel? – ölelte át valaki a derekamat.