3. évad 3. rész

3. rész

A közös titok

Ropog alattam a hó, ahogyan lábaim a földel érintkeznek. A fák, növények mind fehérek, egyszínűek. Csípős hideg szél suhan át a lomkoronák között. Összébb húzom magamon a kabátomat, mikor engem is elér. Érdeklődve pillantok a jégcsapokra, melyeken megjelent a holdvilág különleges fénye. Felpipicskedem, majd letörök egyet, s folytatom tovább az esti sétámat. Egy tisztásra értem, tőle nem messze látok egy tavat, amin megcsillannak az esti fények. Arra vesszem az irányt, majd egy óvatlan pillanatban megcsúszom, bukfencezem párat, s egy bokorba érkezem.

Lábra próbáltam állni, majd visszazuhantam a földre. Egy lányt láttam elsétálni mellettem, úgy nézett ki mint Lana. Fájdalmakkal pattantam fel a fölről, majd a kislány után szaladtam. Már majdnem beértem, mikor futásnak ered, gyorsan és fürgén szedi lábait a fákat s bokrokat kikerülve. Teljesen elvesztettem az irányérzetemet, mikor lelassít. Egy ismerős hely. A fájdalom úrrá lesz rajtam, könnyekben zuhanok a földre.

Lana lerogyik a fa tövébe, majd hangosan elkezd zokogni. Megtöröltem a szememet, s hatalmas kínszenvedések közepette feltápászkodom, s oda ülök mellé. A szemei csukva vannak, s megkockáztatom, hogy megölelem.

-          Anya! – kapja fel a tekintetét rám.

Szemei könnyekben úszik, de így is látom rajta a csillogást, majd mikor tudatosul benne, hogy nem ő vagyok akkor abbamarad.

-          Olyan illatod van mint ami anyukámnak volt. – mosolyog rám. – Hiányzik. Nagyon. – jelenti ki.

Szorosabban magamhoz húzom, nem húzódik el, hanem szorosabban hozzám bújik.

-          Apa is sokat gondol rá, sokszor látom,  hogy az író asztala fölött gubbaszt, s a közös családi képeket nézi. – folytatja. – Ha felnövök olyan kalandokat szeretnék, mint ami nekik voltak.

Megsimogatom hosszú barna haját, s rámosolygok.

-          Nem tudom miért mondom el, de úgy érzem megbízhatok benned. – nézett rám fel.

Határozottan bólintok. Nem tudom meddig ülhettünk ott, csendbe, elmerülve gondolatainkban, de már láttam, ahogyan a nap sugarai beragyogják az erdőt.

Eltolom magamtól Lanát, majd feltápászkodok, felhúzom őt is, s visszafelé vesszük az irányt.

Mikor belépünk az ajtón, Rose dühös szempárjaival találjuk magunkat szemben.

-          Hol voltatok? – méreget minket.

-          Sétáltunk. – mosolygott ártatlanul a mellettem álló leányzó.

-          Igaz ez Zara? – nézett rám.

Bólintottam, majd láttam ahogyan megkönnyebbül.

-          Fürödjetek meg majd gyertek le enni! – mosolyodott el.  

A szobához ajtajához érve lekaptam a teljesen átázott felsőmet, majd úgy sétáltam be, ahogy beértem már egyből levettem a nadrágomat, s beledobtam a szennyesbe. Megengedtem a forró vizet, s levettem a fehérneműimet is. Mikorra már elég jónak találtam a víz mennyiségét, beszálltam, de előtte meggyújtottam a gyertyákat s leoltottam a villanyt. A habokkal teli kádba besüllyedtem, majd élveztem, ahogyan elfagyott testeimet kezdi felolvasztani a meleg víz. Elnyúltam, majd a fejem teteéig belebújtam a forró vízbe. Engedtem még vizet, mert kezdett kihűlni.

Fogalmam sincs meddig gubbaszthattam a kádban, de a víz már kétszer kihűlt míg benne ültem, ezért jobbnak láttam ha kiszállok. Felkaptam egy törülközött, majd használatba vettem. Nedves hajamat összefogtam, majd egy száraz ruha  után néztem.

Felvettem egy mézis pulcsit, s egy sötétkék nadrágot, hajamat megszárítottam, s hagytam had legyen szabadon. Megfogtam a beszélő eszközeimet, majd lebaktattam.

Az asztalnál reggelizett mindenki. Körbe integettem, majd helyet foglaltam. Rose elém rakott egy nagy tányér tükörtojást, leírtam egy lapra, azt a szót hogy Köszönöm, majd megmutattam neki.

A reggeli elfogyasztása közben Lana folyamatosan csacsogott, én próbáltam külső szemlélőként nézni a dolgokat, és egy nagyon aranyos családot láttam. Ahogy csipkelődtek, mosolyogtak, nevettek, minden idilli volt. De tudtam, hogy közel sem az. A tegnap esti történések után rádöbbentem, jobban hiányoztam nekik  mint gondoltam.