15.rész

Nos eljött az évadzáró rész:) 30. részesre tervezem, s elérkeztünk a felére. Szóval ha olvasot kommiz egyet, nagyon jól esne ha megint olyan sokan írnátok:) S akkor minnél hamarabb hoznám a következő részt:)

Mellesleg fent a másik blogom 2. része:) Oda is kérnék néhány kommentet, meg felíratkozot :* http://justinbieber-evermore.blogspot.hu/

*Anne szemszöge*

Enyhe pír jelent meg az arcomon, amikor észrevettem, hogy rengeteg ember minket bámul, sőt videóznak is minket. Kibogoztam magam Justin kezeiből, majd Lanához futottam.  Összepakoltam a cuccokat, míg Justin lerendezte a kamerásokat. Lehetőleg semmire nem fog fény derülni.

-          Sikerült? – kérdeztem, miközben beültettem Lanát a babakocsiba.

-          Persze. – kacsintott. – Segítsek?

-          Kitolnád innen Lanát?

Aprót bólintott, majd elindultak a kocsi felé. Mosolyogva néztem utánuk, s felkaptam a cuccot, majd utánunk mentem. Beleraktam a kocsi csomagtartójába az összes holmit, majd beleraktam Lanát a gyerekülésbe.

-          Nos, viszlát Justin. – mosolyogtam rá.

-          Szia Anne. Vigyázz Lanára. – nézett be a kocsi ablakán.

-          3 éve csak azt csinálom. –ültem be a sofőrülésre.

-          Ha szóltál volna hamarabb akkor ez nem így lenne. – kacsintott.

Megcsóváltam a fejem, s becsuktam az ajtót. Elfordítottam a kulcsot, amitől a motor is be indult, s kitolattam a parkolóból. Justin még mindig ugyanott volt, s mosolygott. Dudáltam neki egyet majd tovább hajtottam.

Az idő nagy részét nem a mai nap gondolataival töltöttem, hanem, hogy mi fog várni otthon. Tartottam tőle, hogy Teresának nem sikerült, s Drew rájött mindenre. Beparkoltam, de viszont most csak Lanát vettem ki. De nagy meglepetés várt bent. Ugyanis üres volt a ház. Minden valószínűséggel sikerült a terv. Gyorsan csináltam vacsorát, megterítettem, majd tűkön ülve vártam a vőlegényem.

Éppen mikor Lanát altattam, figyelmes lettem, hogy csapódik az ajtó. Lementem, majd láttam, hogy Drew kipirult arcra, félig kigombolt inggel lép be az ajtón.

-          Merre voltál? – kérdeztem.

Ijedten a lépcső felé kapta a tekintetét, ugyanis ott álltam.

-          Neked ahhoz semmi közöd. – dobta le a kabátját.

Mivel ismerem a természetemet, és az övét is ezért inkább sarkon fordultam, s a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mivel az egész napot a Pop Starral töltöttem, ezért bekacsoltam tőle a Be Alrigh-ot. Levettem magamról a felsőt, majd egy mozdulattal a szennyesbe helyeztem. Úgy színt a nadrágot is. Beálltam a zuhany alá, majd megengedtem magamra a langyos vizet. Mennyivel üdítőbb volt mint az óceán vize. Kipancsoltam magam, s gyorsan a pizsamámba bújtam.

Óvatosan kiléptem a fürdőszobából, de már semmi nem égett. Úgy néz ki, ma megint egy büdös ember mellett alszok. Remek. Nagyot sóhajtva nyitottam be a szobába, ahol Drew már kivolt terülve. Bebújtam mellé az ágyba, s próbáltam elaludni. Már lassan félórája forgolódtam az ágyban, mikor egy halk kopogásra leszek figyelmes. Kiszállok a kellemes hőmérsékletű ágyamból majd az ablakhoz sétálok.

Feltolom az ablakot, majd kihajolok s körbenézek.

-          Itt Anne! – szólalt meg a bokor mögül valaki.

Ismerős volt a hang, majd jobban kinéztem s ismerős alakot láttam kijönni a bokor mögül.

-          Justin?! – lepődtem meg. – Mit keresel itt?

-          Gyere ki! – nyújtotta felém a kezét.

Hátranéztem a mélyen alvó vőlegényemre, majd szorosan megmarkoltam Justin kezét, s kiugrottam az ablakból. Egyenesen Justinra esve. Amilyen csendben csak tudtunk felálltunk, majd Justin megfogta a kezemet s elkezdett maga után húzni. Nagy mázlim van, hogy sötét van, ugyanis az arcom olyan vörös lehet mint a rák.

Egy fekete autót pillantok meg a távolban, biztosan ahhoz jöttünk. Előveszi a kocsi kulcsát, majd kinyitja az autót.

-          Hölgyem. – nyitotta ki előttem az ajtót.

Be ültem a kocsiba, majd végig Justin figyeltem, ahogyan elhalad előttem, majd ő is beszáll a kocsiba.

-          Hova megyünk? – kérdeztem.

-          Meglepetés. – kacsintott.

-          Utálom a meglepetéseket.

Nem jött válasz. Csak felnevetett, majd indított is. Nem igazán tudtam az útra koncentrálni, csak a sofőrt figyeltem, ahogyan koncentrál. S néha-néha felém kapja a fejét. Szerintem elszunnyadhattam, hiszen arra lettem figyelmes, hogy megálltunk valahol. Nagyot nyújtózva szálltam ki a kocsiból.

-          Hol vagyunk? – kérdeztem.

-          Csak gyere utánam,

Ismét megragadta a kezemet, majd maga után húzott. Megsaccolni se tudom mennyit sétáltunk de nekem 2 napnak tűnt.

-          Mindjárt ott vagyunk. – biztatott Justin.

Hallottam az óceán hangját, majd Justin hirtelen megtorpant.

-          Megjöttünk. – jelentette ki.

Elengedte kezemet, hogy jobban szét tudjak nézni. Meseszép volt. Nem messze tőlünk az óceán volt, így valami tengerparti helyen lehettünk.

Justin leterített egy plédet, majd lefeküdt rá.

-          Gyere ide! – nyújtotta felém a kezét.

Levettem a cipőmet, majd befeküdtem mellé. Ránéztem Justinra, s eldöntöttem magamban ó, hogy holdfényben még helyesebb.

-          Nézd az ott olyan mint egy malac! – mutatott az ég felé.

Felnéztem, majd megpróbáltam megkeresni a „malacot.”

-          Juj tényleg! – örvendeztem. – S az ott meg egy nyuszi! – kiáltottam.

Oldalra fordítottam a fejemet, s a hold és a csillagok fénye által teljesen kirajzolódott Justin arca. Ő is felém fordult, majd a szemembe nézett, amitől elmosolyodtam. Visszafordultam a csillagok felé, de éreztem Justin tekintetét az arcomon. Becsuktam kicsit a szemem, majd éreztem, ahogyan Justin két keze az enyémen pihen. Kinyitottam, majd szembesültem a  ténnyel, hogy Justin rajtam „fekszik.”

-          Megcsókolhatlak? –kérdezte.

 Egy aprót bólintottam, majd Jus nem habozva nekitámadt a számnak. Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit én megadtam neki. 

A lazának nem mondható csókcsatánkból áttértünk egy erotikusabba, s Jusitn már a pólómért nyúlt, de nem engedtem neki.

-          Justin! Justin elég! – toltam le magamról.

Felültem, majd nem sokkal később Justin is követte a példám. Annyira elképesztően csókol. Drew hozzá képest semmi. Nulla.

-          Sajnálom Anne. – törte meg a csendet.

Vettem egy nagy levegőt, majd az állánál fogva magamhoz húztam, s egy apró csókot leheltem a szájára.

-          Most már kvittek vagyunk. – mosolyogtam rá.

Felnevetett, majd a kezeit a nyakam köré fonta, s közelebb ült hozzám.

-          Fázol?

-          Kicsit. – simogattam meg a karomat.

Levette magáról a pulcsit majd a hátamra terítette, s vissza ült az előző pozícióba. Éreztem ahogyan a melegség elönti a testemet. Már nem fáztam, inkább melegem volt. Ráhajtottam a fejem a vállára, s úgy néztük a csillagokat. Ketten. Együtt.

-          Mikor lesz az esküvőd? –törte meg a csendet Biebs.

-          2 hónap. – sóhajtottam. – De úgy hallottam neked is van barátnőd. – húzogattam a szemöldököm.

-          Igen van, de nem olyan komoly mint a tiéd. – csípett bele az oldalamba.

-          Akkor miért nem a barátnődet hoztad el? – csodálkoztam.

-          Selena más. Ő az ilyen apró dolgoknak nem tud örülni. Meg amúgy is veled szerettem volna lenni.

Justin hátradőlt, majd magával húzott, s úgy folytattuk tovább a beszélgetést.

-          Mennyivel másabb életem lenne, ha megmagyarázhattam volna azt a telefonhívást.

-          Mennyivel? – néztem rá.

De nem tudott válaszolni, ugyanis hirtelen lefékezett egy fekete telepjáró. Amiből gyorsan kiszállt egy ember.