19.rész

Sziasztook!:) Nos hamarabb hoztam, s ha sok-sok kommi összegyűlik hozok nektek egy +18 részt!:) Na puszi :*

A levegő megfagyott körülöttünk. Csak egymás lélegzetvételét lehetett hallani. Justin erősen szuggerált, míg én csak a földön heverő ruhát néztem. Gondolkodásomat a telefonom csörgése szakította félbe.

-          Halo? – szóltam bele.

-          Szia Anne! Tudom, hogy mos megfogsz ölni, de elkell utaznom. Gyilkossági ügyben kirendeltek. – szólalt meg a túl oldalon Drew.

Pár percig csak néma csendben álltam, majd kicsúszott a kezemből a telefonom. Újra eszembe jutott a húgom. 3 év után sem tudták kideríteni, hogy mégis ki ölhette meg.

Egy nagy levegőt vettem, majd Justinra pillantottam.

-          Legyen. – feleltem.

-          De akkor szabad a csók is? – nézett rám huncutul.

-          Szabad. – nevettem fel.

Ahogy kimondtam Justin közelebb lépet hozzám, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. A baleset óta nem csókoltam meg. De még minig ugyanolyan érzés. Egyszerűen leírhatatlan!

Ahogy ajkaink elváltak, Justin szeme gyönyörűen csillogót.

-          Na gyere Anne! Ruhát kell keresni az esküvőnkre. – kulcsolta át az ujjait az enyéimen.

Hangosan felnevetettem, majd követni kezdtem. Kiléptünk az utcára, s kicsit arrébb húzódtam Justintól, amit egyből észrevett s magához húzva megcsókolt.

-          Itt nem ismer minket senki. – hajolt hozzám közelebb. – Ne aggódj, vigyázok rád! – súgta a fülembe.

Minden félelmem hirtelen eltűnt. Ő olyan hatással van rám, mint másokra a drog. Most már mosolyogva és büszkén lépkedtem Justin mellett.

-          Jó napot! – üdvözölt minket az egyik eladó, ahogy beléptünk a boltba. – Miben segíthetek? – kérdezte.

-          A feleségemnek szeretnénk esküvői ruhát. – mondta büszkén Justin.

A „feleségemnek” szón elmosolyodtam. Olyan hitelességgel mondta, hogy röpke pillanatra én is elhittem.

-          Erre jöjjenek! – hívott maga után a hölgy.

Justin megszorította a kezemet, majd elindultunk. Egy hatalmas szobába vezetett minket, ahol volt egy állvány, körülötte meg pár kanapé.

Lucy elkérte a méreteimet, majd előhozott egy gyönyörű szép ruhát. Első látásra beleszerettem.

-          Jöjjön utánam, felpróbáljuk. – mosolygott.

Elengedtem Justint, majd Lucy után indultam. Ugyanabban a szobából nyílott ki egy másik, ami jóval kisebb volt. Levettem a felsőmet, a nadrággal együtt majd belebújtam a ruhába. Tökéletes volt mint mellben, mint derékban. Lucy hozott nekem egy magas sarkút, belebújtam, s óvatosan kisétáltam, és felálltam az állványra.

Justin szája felvette az „o” alakot, majd elismerően bólogatott.

-          Na milyen? – fordultam körbe a tükör előtt.

-          Gyönyörű vagy. – mosolygott rám.

-          Ez lesz az igazi! – néztem végig újra magamon.

-          Akkor mást nem is szeretne felpróbálni? – kérdezte Lucy.

-          Nem. Ezt kérjük. – vágott a szavamba Justin.

-          Rendben.

Visszasétáltam a fülkébe, majd óvatosan  levettem nehogy baja essen, s visszaöltöztem. Kifizettük a ruhát, majd hívtunk egy taxit.

-          Megfog minket ölni Rob. – dőltem hátra az ülésben.

-          Ne aggódj Anne. Megfogja érteni. – karolt át.

Rengeteg olyan pillanat volt az életemben amit nem vártam, s nem is várok. Ez is azok közé tartózik. Apa megfolyt ha megtudja mi éppen mit is csinálunk Justinnal.

A taxi röpke pillanatok alatt otthon volt, mikor kiszálltam egy sóhaj hagyta el a számat, amit szerencsémre Justin nem vett észre. Megvártam míg kifizeti a taxist, s kiveszi a ruhámat, majd kéz a kézben elindultunk a bejárati ajtó előtt. A lépcső előtt hirtelen megálltam, amit Justin csodálkozva figyelt.

-          Csókolj meg! – utasítottam.

A pillangók újra felébredtek a hasamban, ahogy Justin szája közeledni kezdett. S hevesen kiakartak törni mikor  ajaki az enyémhez ért. De hirtelen minden abbamaradt mikor az ajtó kinyílt, s apa döbbent arcával találtam magam szembe.

-          Anne!?

-          Szia apa! – mosolyogtam kínosan.

-          Jó napot uram! – köszönt Justin.

-          Mi a fészkes fenét csináltok? – kérdezte.

-          Majd bent elmondom, csak kérlek menjünk be mert az emberek elkezdenek figyelni minket. – néztem szét az utcán. Olyan érzésem volt mintha figyelne minket valaki.

Apa arrébb állt az ajtóból, így mi is befértünk. Lana mikor meglátott, egyből ideszaladt, majd egy jó nyálas puszit nyomott az arcomra.

-          Szia édes! – ölelte meg Justin a kislányát.

-          Anne betudnál jönni a konyhába? – kérdezte apa.

-          Persze. Justin addig el leszel Lanával. – mosolyogtam rájuk.

Elvettem Justintól a ruhát majd leraktam a kanapéra, majd a konyhába mentem. Töltöttem magamnak egy pohár narancslét s azt kortyolgattam.

-          Mi a fene ez Anne?

-          Apa. – vettem egy mély levegőt. – Justin most aa. – vakartam meg a tarkómat. – a barátom. – nyögtem ki.

-          Mi bajod van drága kislányom? – nézett rám apa úgy, mint ahogy a fogyatékosokra szokás.

-          Ez egy... – gondolkodtam. – játék!

-           Azt csinálsz amit akarsz. Csak egyszerűen nem értelek. – dühöngött.

-          Uram! – lépet be Justin. – Szeretem a lányát. – ölelte át a derekamat.

-          De Anne neked vőlegényed van!

-          Ez csak 1 napos kapcsolat, hogy tudjam mit is veszítettem igazán. – pusziltam meg Justin arcát.

-          Azt csináltok amit akartok. – legyintet egyet apa. – Csak esküvő előtt nem kérek még 1 unokát. – mosolyodott el halványan.

-          Nem lesz. – bólintott Justin.

-          Sikerült ruhát választani? – kíváncsiskodott apa.

-          Igen. És meseszép. – válaszolt helyettem Biebs.

-          Megnézhetem?

-          Nem! – feleltem.

Kiszabadítottam magam Jus öleléséből, majd mint akit kergetnek kiszaladtam a nappaliba s felkaptam a ruhámat, és felszaladtam vele az emeletre. Jól elrejtettem, mikor halk kopogást vélek felfedezni az ajtómon.

-          Gyere! – kiabáltam.

Biebs dugta be rajta a fejét, majd beljebb invitáltam. Szétnézett a szobámban, majd kezei közé vette a közös képet Drew-val. Az időérzékem nem túl jó, így nem tudom meddig nézhette, de elég sok idő volt, majd leült az ágyra s hátra dőlt rajta. Követtem a példáját, s úgy néztem az arcát, miközben a képet vizsgálta.

-          Nem tudom mi van benne ami bennem nincs. – szólalt meg végül.

-          Én se Justin. Én sem. – ismételtem meg magam.

Lerakta a képet, majd felém fordult.

-          De most velem vagy s nem vele. – mosolyogott.

Hátamra fordultam, így hagytam, hogy Justin felém tornyosuljon, majd megcsókoljon.