21.rész

Sziasztook!:) Amint láthatjátok létrehoztam a "Chat" menüpontot, ott foglak titeket tájékoztatni, mikor lesz friss!:) És nyugodtan kérdezhettek is!:)

 *Anne szemszöge*

Van, hogy az emberek csak a pillanatoknak élnek. Az olyan pillanatoknak, amiket, ha idősebb lesz az ember nevetve meséli majd el a családjának.

De én még jelenleg nem tartok ott. Főleg, hogy azt sem tudom mi történt, mivel Justin nem hajlandó semmit mondani, csak nézz előre.

-          Justin! – kiabáltam.

-          Tessék? – riadt fel.

-          Lefeküdtünk? – kérdeztem kicsit félénkebben.

-          Azt hiszem, nem. – mosolygott rám.

-          Biztos?

-          Egészen. – bólintott.

Mintha egy ház zuhant volna le a vállamról. Megkönnyebbülés volt számomra ezt hallani.  

-          Akkor én most megyek. – szedtem össze a cuccomat a földről.

-          Jó. – vakarta meg a tarkóját Justin.

Belebújtam nem éppen illatos ruhámba, majd a táskámat összeszedtem, s kiléptem a hálószoba ajtón.

-          Hé Anne! – kiállt utánam Biebs.

-          Igen? – fordultam vissza.

-          Látlak még? – csukta be maga mögött az ajtót.

Elmosolyodtam, majd bólintottam s most már tényleg elindultam. El a hideg és rideg otthonomba. Ahol csupán egy dolog ami jó, Lana. Nélküle már régen megszöktem volna Drew elől. De a lányommal nem tehetek ilyet.

Fogtam egy taxit, majd előkotortam a telefonomat. 6 nem fogadott hívás. Ebből 5 apa s csak egy Drew. Fontossági sorrendem ugye nekem is van ezért apát hívtam elsőnek.

-          Halo? – szóltam bele félénken.

-          Anne! Még is hol a picsába vagy? – ordibált a telefonon keresztül.

-          Úton haza. – feleltem.

-          Azt remekül teszed! Drew még nincs itthon, de jobb ha sietsz! – nyomta rám a telefont.

Kifújtam az eddig benntartott levegőt s hátradőltem.

-          Kisasszony biztos, hogy haza vigyem? – nézett hátra a sofőr.

-          Egészen. – bólintottam.

Az út hátralevő részében nem beszéltünk tovább, inkább a gondolataimmal voltam elfoglalva. Hiszek neki, de mégis olyan mintha nem mondaná el amit tud az estéről.

-          Viszlát. – léptem ki a taxiból.

Becsaptam magam mögött az ajtót, s szaladtam befelé, ahol apa dühös tekintetével találtam magam szemben.

-          Anne Hall! Megmagyaráznál nekem valamit? – dugdosott valamit a kezem mögött.

-          Micsodát? – kérdeztem.

-          Ez mi a fene? – nyújtotta felém az újságot.

Az újság címlapján én és Justin vagyunk, ahol éppen csókolózunk.

„Justin Bieber megcsalta Selena Gomezt!!

A minap felröppentek a hírek mi szerint Justin megkéri Selena kezét. De a képek alapján nem igazán hiszünk benne. Míg Selena a turnéján van, Justin különféle partikon vesz részt. A tegnapi napon néhány szemfüles rajongó rajta kapta Mrs. Biebert egy lánnyal csókolózni. Néhány bennfentes szerint az egész éjszakát együtt töltötték, s együtt mentek fel az emeletre is.

Kíváncsian várjuk mi lesz a történet folytatása!”

A sorokon végig futott a szemem, többször is. Lekellet ülnöm, hogy végre felfogjam. Vége van mindennek! Az esküvőnek, az egészségemnek, mindennek!

Apa néma csendben ült velem szembe, az egész szobában a zokogásomat lehetett hallani.

-          Anne kérlek add ide az újságot. – nyújtotta ki a kezét apa.

Átadtam, majd megtöröltem a szemeimet s kíváncsian figyeltem.

-          Nem látszik, hogy te vagy az. – mosolyogott. – Csak hátulról látszol.

Jobban megnéztem a képet, majd rájöttem teljesen igaza van. Csak a hajamról és a ruhámról ismerhet fel Drwe, de ekkor kipattant egy ötlet a fejemből. Kibújtam a ruhámból, s átadtam apának.

-          Menj égesd el! – utasítottam.

Bólintott, és távozott. Elsétáltam a konyháig majd megkerestem a ollót. Elsétáltam a fürdőszobába, majd a kagyló peremére támaszkodva néztem magamat. Néhány könnycsepp elhagyta a szememet mikor legelsőnek belevágtam a hajamba. Szépen sorjában szabadultam meg a hosszabbnál hosszabb  tincsektől. A hátam közepéig ért a hajam, de mire végeztem már csak a vállamig ért.

Könnyek kíséretében söpörtem össze a hajamat, majd kidobtam őket. A tükör előtt ismerkedtem meg az új frizurámmal, majd mikor a gyereksírásra leszek figyelmes felszaladok Lanához.

Kivettem az ágyból majd szorosan magamhoz öleltem.

-          Anne! Megjött Drew. – tájékoztatott apa.

Lanával az ölemben lementem és üdvözöltem a férjemet.

-          Sziasztok! – lépett be az ajtón.

-          Szia! – köszöntöttem egy csókkal.

-          Tetszik a hajad drágám. – dicsérte meg az alkotásomat. – Olyan vad. – nevetett fel.

-          Köszönöm. – igazgattam a hajamat.

Drew a konyha felé vette az irányt, így apára tudtam figyelni.

-          Ügyes. – tátogta.

Idegtépő figyelemmel néztem a férjemet, ahogyan a reggeli újságot nézte.

-          Nézd már! Az a Bieber van benne. – nevetett fel, de közben a gabonapehely darabkák sorra hullottak ki a szájából.

-          Hogy? – érdeklődtem.

-          Megcsalta a barátnőjét. – lapozott egyet.

Apával szinte egyszerre fújtuk ki a levegőt. Hatalmas megkönnyebbülés volt. Mosolyogva vettem el előle a tálat s raktam be a mosogatógépbe. Leültem Lana mellé a kanapéra s onnan néztük meg ismét Ariellt a kishableányt.

-          Anya szerinted léteznek sellők? – kérdezte Lana.

-          Persze kicsim. – pusziltam meg a fejét.

Felálltam mellőle, elgémberedett végtagjaimat kinyújtóztattam s felmentem az emeletre a gyerekszobát raktam rendbe.

A napom hamarosan eltelt folyamatos pakolással, így azt vettem észre, hogy már sötét van. Fáradtan lekocogtam a lépcsőn, majd a földön játszó Drewot és Lanát figyeltem. Édesek együtt. Hatalmasat dobban a szívem mikor meglátom őket.

-          Na gyerünk fürdeni kishableány. – vettem fel az ölembe.

Gyorsan megfürdettem, s leraktam aludni, míg el nem aludt elmeséltem neki egy történetet. Pontosabban a történetet, az enyémet és az apukájáét. Nyomtam egy édes puszit az arcára, s lábujjhegyen kiosontam a szobából. Beledőltem az ágyba, majd behunytam a szemem és próbáltam Soha országba repülni. Észrevettem mikor Drew befeküdt mellém, de utána nem tudtam elaludni. Valami késztetést éreztem, hogy az ablakhoz menjek. Felálltam az ágyból , majd az kinéztem. De hirtelen két szempárral találtam magam szembe, s nagyon úgy néz ki nem csak én hanem ő is megijedt, ugyanis a létrával egyenesen hátrafelé dőlt, majd egy nagy puffanással a földön landolt.

Káromkodva kellet fel a földről, majd a fény felé sétált, hogy felismerjem. De kár volt, ugyanis már az elején tudtam, hogy Justin van itt.

-          Justin ugye tudod, hogy ez nem jó ötlet? – hajoltam ki az ablakon, s céloztam a balesetes dologra.

-          Tudom, de muszáj veled beszélnem. – suttogta. – Kérlek gyere ki.

Már járatos vagyok az ablakból kiugrásos témába, így most talpra estem. S Justin felé fordultam.

-          Itt vagyok. – jelentette ki.

-          Azt látom. – kuncogott fel. – Azt hittem nehezebben fog menni. – mosolyogott.

-          Mit akarsz mondani? – kérdeztem.

-          Menjünk arrébb. – ragadta meg a kezemet.

-          Remélem most nem hal meg senki. – forgattam meg a szemem.

-          Nagyon humoros. – válaszolt.

Az autója felé vezetett, majd úriemberekhez méltóan kinyitotta előttem az ajtót, s ő is beszállt mellém.

-          Anne. – kezdte. – Szeretlek, kérlek szökj el velem. Akár a világ végére is elmegyek miattad! – könyörgött.