20. rész

És itt a várva várt 20.rész!:) Tettem bele egy kis csavart, hogy ne legyen annyira unalmas ;) S van benne egy olyan elrejtett mondat, ami majd a jövőben nagyon fontos lesz! Mellesleg  örülnék pár hosszabb kritikának is!:) Na nem papolok tovább jó olvasást :*

Iszonyatos zúgásra ébredtem. A fejem majd szét akart robbanni.  A zúgás egyre jobban hangosodott, így kénytelen voltam felkelni. Megdöbbenve néztem szét a környezetembe.  Mindenfele üres poharak, soros dobozok hevertek szanaszét. Próbáltam felmérni a hang forrását, s rájöttem a telefonom csörög. Kipattantam az ágyból, de lefagyva néztem végig magamon. Meztelen voltam. A lábamon zúzódások vannak. Végig húzom a sebeken kezeimet, amitől felszisszenek, s valaki hirtelen felmordul.

Ijedve takarom be a testemet, a takaróval. Majd óvatosan lehúzom a mellettem fekvő emberről. Pupillám kitágul, a levegőt nehezebben veszem. Justin az. S ha jól látom nincs rajta ruha. Az emlékeim között kezdek el kutakodni de semmi.

-          Justin! – kiabálok rá.

Justin teste összeszerezzen hangomra, majd legurul az ágyról. Káromkodva ül fel, majd körkörös mozdulatokkal megtörli a szemét.

-          Anne. – szólal meg. – Mi történt ? Hol vagyok? – nézett szét.

-          Ezt szeretném én is tudni. – borulok ki.

-          Úgy látom fel kelt az éjszaka legvadabb párja. – nyitott be a szobába egy néger férfi.

-          Lil Za. – néz az ajtó felé Biebs. – Mi történt tegnap?

A másodperc egy töredéke alatt bevillan valami. Justinnal táncolunk, de előtte.. előtte kaptam  egy embertől egy pirulát. Azt mondta vegyem be, mert jobb kedvem lesz. Bevettem, majd még mellé 3-at.

-          Te drogot adtál nekem! – ordibálok rá az ajtóban álló férfira.

-          Édesem, te nagyon durván beszívtál az este. Nem csak a csinos kis szádon vetted be, hanem a kis orrocskádon is. – mondja halál nyugodtan. – Csoda, hogy élsz.

És ekkor megint egy emlék jött vissza. Egy asztalánál térdelek,  kiszórnak elém  fehér port, s összekellet hajtani a pénzt, és azzal felszívni.

Az orromhoz kapok, majd átdörzsölöm. Fájt. Varas is volt.

Beletúrok a hajamba, majd elmorzsolok egy könnycseppet. S szépen sorjában jön a többi. Justin észreveszi, majd mellém ül és átkarol.

-          Nyugi Anne. – simogatja meg az arcom.

-          Justin, hogy mondhatsz ilyet? – rivalizáltam rá.

-          Lil kérlek menj ki. – szól oda Justin.

Az afroamerikai pasi meghátrál, majd maga mögött becsukja az ajtót.

A szobában csak az én zokogásomat lehet hallani. Justin, próbál megvigasztalni, de nem tud. A múltamon nem tud segíteni.

-          Kérhetnék zsepit? – kérlelem.

-          Szerintem jobb, ha nem fújod semmibe ki az orrod. – vakarja meg a tarkóját.

-          Justin szerinted – vettem egy mély levegőt. – szerinted mi lefeküdtünk? – kérdeztem.

*Justin szemszöge*        

* Késő este*

Anne teljesen részeg. Tudom szemét dolog ezt kihasználni, de egyszerűen vágyom rá! Érezni akarom őt!

Felvettem az ölembe, majd az üres poharakat, és egyéb dolgokat kikerülve felvittem őt az emeletre. Beledobtam az ágyba, amire ő hangosan felvetett. Levettem magamról a felsőmet, majd rávetettem magam Anne-ra.

-          Gyönyörű vagy Anne Hall. – morogtam.

Levettem róla testéhez simuló rövid ruháját, majd apró csókokkal hintettem be a teste minden szegletét. A hasát csókolom, a nyelvemet bedugtam köldökébe, de dél felé haladtam tovább.

-          Ne mozogj! – utasítottam.

Levettem róla a bugyiját, majd a csípőjére is nyomtam pár apró csókot.

Anne a nadrágomba belemélyeztette apró ujjacskáit majd lehúzta rólam. Mosolyogva nézett végig. Láttam a szemében a vágyat. Ha most kérném meg tőle, hogy szökjön el velem, tuti, hogy megtenné.

-          Készen állsz? – kérdeztem.

Egy aprót bólintott, majd férfiasságomat óvatosan beléhelyeztem.

Anne ezt a zenében elhalkuló nyögésével nyugtázta. Nem mozdulok benne, egyenlőre.

-          Mozogni fogok, bébi. – mondom.

Finoman, lassan megmozdulok benne hátrafelé. Lehunyom a szememet, majd ismét „döfök.” Másodszor is felkiált. Ismét abba hagyom, majd kinyitom a szememet és Anne-ra nézek.

-          Még? – suttogom rekedtes hangon.

-          Igen! – zihálja.

Ismét megmozdulok benne, de teljes méretem még minig nincs benne.

-          Újra? – kérdezem.

-          Igen! – szinte már könyörög.

Megmozdultam, de ez alkalommal már nem álltam meg. A könyökömre támaszkodom, így Anne-ra nehezedem. Az ágyhoz szorítottam. Lassan és finoman járok ki-be. Látom rajta, hogy kezdi megszokni, ugyanis a csípője minig „elém siet.” Gyorsítok egy kicsit, mire Anne felnyög. Még jobban gyorsítok,  irgalmatlan tempót diktálok, de tartja velem az iramot, minden döféssel. Arcát két kezembe fogom, keményen megcsókolom, majd alsó ajkát kezdem harapdálni. Érzem, ahogyan teste rászokódik, megfeszül, elönti az izzadság.

-          Élvezz el a kedvemért. – suttogom.

Elélvez a nevemet kiabálva. Nem sokkal én is követem. Még utoljára belé döfök, s legurulok róla.

Még minig zihálva próbálom lelassítani lélegzetem, dübörgő szívverésem.