5.rész
Chantal
A tükör előtt ácsorogva húzogattam lejjebb a szoknyámat. Nem
vagyok megelégedve a méretével, túl rövid. Ha lehajolok kivan benne a fenekem.
-
Biztos nincs ennél hosszabb? – firkantottam le a lapra.
-
Drágám manapság mindenki ilyenbe járkál. Nem kell hogy
rosszul érezd magad benne, kiemeli a formás lábaidat. – biztatott Rose.
Küldtem felé egy mosolyt, de akkor sem voltam megelégedve
vele. De ha nincs más, akkor ez is megteszi. Még egyszer lejjebb ráncigáltam a
szoknyámat, majd óvatosan elindultam. A lépcsőforduló legtetején álltam, mikor
Justin jelent meg a végén. Mosolyogva végignézett rajtam, majd így szólt: - Nagyon
csinos vagy ma Zara. Máskor is hordhatnál ilyen ruhákat. – kacsintott rám.
Grimaszoltam egyet, majd magabiztosan elindultam a
lépcsőkőn, míg egy óvatlan pillanatban a hatalmas sarkú cipőm miatt megbotlottam,
de ahelyett hogy legurulok a lépcsőn hátulról elkapott valaki. Ismerős volt az
érintése. Felnéztem a magas, szőrös férfira, majd egyből felismertem…
felismertem az apámat.
Az idő hatalmas úr, szokták úgy mondani, és igaz. Egy
öregebb már az ötvenes évei vége felé járhat, meggyötört, fájdalmakkal teli arc
nézett rám. Szemei tükrözték azt a fájdalmat amit Justin szemeiben is véltem
felfedezni.
-
Nem túl magas az a sarok kisasszony? – mondta hideg,
rideg hangon.
Egyetértően bólogattam, de a tekintetemet nem tudtam róla
levenni.
-
Robbie ő itt Zara. Tudod más meséltem róla. – lépett hozzánk
Justin. – Zara, ő itt Robbie – nyelt egyet,
majd folytatta – Anne édesapja.
Bólintott egyet, majd kikerült s eltűnt a folyóson.
-
Őt is nagyon megviselte Anne halála. – segített lemenni
a lépcsőn.
Míg a sokk hatása alatt voltam, nem is tudtam megfigyelni,
hogy Justin hogyan is néz ki. Egy fehér pólót, fekete nadrágot viselt. Fő az
egyszerűség! A szoknyám hossza még mindig idegesített így folyamatosan
húzogattam. Na arról ne is beszéljünk, hogyan szálltam be az autóba.
-
Ideges vagy? – pötyögtem be egy olyan műszerbe amivel
én is tudok velük beszélgetni.
-
Nem, még nem. – fordult felém. – Tudod szerintem nálad
csinosabb lányt nem is hívhattam volna el randira. Állrandira. – javította ki
magát.
Hosszú hajamat az arcomba húztam, ne lássa hogy elpirultam.
-
Megjöttünk. – kanyarodott be egy hatalmas épület elé.
Az a bizonyos étterem olyan fényekkel volt kivilágítva, hogy
biztos vagyok még az űrből is látható. Justin a parkoló felé hajtott, majd a
legközelebbi üres helyre beállt. Illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, majd
elővette arany Iphone-ját s az időre pillantott.
-
8 óra van. Szerintem menjünk be. – mosolygott.
Belekaroltam, majd elindultunk a bejárat felé, ahol több
méteres sor kígyózott. Kicsit meglepett, hogy nem a sor végére álltunk, szó
nélkül beengedtek minket, majd egy öltönybe öltözött férfi közeledett felénk.
-
Segíthetek valamiben? – kérdezte illedelmesen.
-
Justin Bieber névre volt asztalfoglalásunk 8 órára.
-
Kérem kövessenek. – majd elindult.
Egy 4 személyre megterített asztal felé közeledtünk, ahol
már 2 ember ült. Ebben a pillanatban megakadt a szemem a nőn, s annak
ruhakölteményén. Hosszú térdig érő vörös bársonyruhát viselt, mély dekoltázzsal,
de arról eltakarta a figyelmet a nyakában lógó kitudja hány karátos ékszere. Itt
szerettem volna sarkon fordulni, majd elszaladni. De már késő, észrevettek
minket. Hatalmas mosoly ült ki az arcára mikor meglátta Justint, de a
tekintetét nem sokáig pihentette rajta, feltűnően elkezdett végigmérni. Az
afroamerikai férfi felállt, majd megölelte Justint.
-
Jó újra látni haver! – ölelgették meg egymást. – Ki a
barátnőd? – tekintete rám szaladt.
-
Lil ő itt Zara, Zara ő itt Lil Twist. – mutatott be
minket egymásnak.
-
Örvendek kisasszony! – majd kezet csókolt?!
-
Ő itt az én barátnőm Chantal. – mutatott a széken ülő
lányra.
Morgott valami örvendek félét, de nem nagyon tudtam belőle
kivenni.
