3. évad 5. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyi idő alatt nem hoztam új részt, de egyszerűen nem tudtam rávenni magamat, hogy hozzá kezdjek, ihletem sem volt. De most drága barátnőm addig nyaggatott míg hozzá nem fogtam. Szóval újra itt vagyok, és amit lesz időm hozom a következő részt. Max 2 nap :) 

5.rész

Chantal

A tükör előtt ácsorogva húzogattam lejjebb a szoknyámat. Nem vagyok megelégedve a méretével, túl rövid. Ha lehajolok kivan benne a fenekem.

-          Biztos nincs ennél hosszabb? – firkantottam le a lapra.

-          Drágám manapság mindenki ilyenbe járkál. Nem kell hogy rosszul érezd magad benne, kiemeli a formás lábaidat. – biztatott Rose.

Küldtem felé egy mosolyt, de akkor sem voltam megelégedve vele. De ha nincs más, akkor ez is megteszi. Még egyszer lejjebb ráncigáltam a szoknyámat, majd óvatosan elindultam. A lépcsőforduló legtetején álltam, mikor Justin jelent meg a végén. Mosolyogva végignézett rajtam, majd így szólt: - Nagyon csinos vagy ma Zara. Máskor is hordhatnál ilyen ruhákat. – kacsintott rám.

Grimaszoltam egyet, majd magabiztosan elindultam a lépcsőkőn, míg egy óvatlan pillanatban a hatalmas sarkú cipőm miatt megbotlottam, de ahelyett hogy legurulok a lépcsőn hátulról elkapott valaki. Ismerős volt az érintése. Felnéztem a magas, szőrös férfira, majd egyből felismertem… felismertem az apámat.

Az idő hatalmas úr, szokták úgy mondani, és igaz. Egy öregebb már az ötvenes évei vége felé járhat, meggyötört, fájdalmakkal teli arc nézett rám. Szemei tükrözték azt a fájdalmat amit Justin szemeiben is véltem felfedezni.

-          Nem túl magas az a sarok kisasszony? – mondta hideg, rideg hangon.

Egyetértően bólogattam, de a tekintetemet nem tudtam róla levenni.

-          Robbie ő itt Zara. Tudod más meséltem róla. – lépett hozzánk Justin.  – Zara, ő itt Robbie – nyelt egyet, majd folytatta – Anne édesapja.

Bólintott egyet, majd kikerült s eltűnt a folyóson.

-          Őt is nagyon megviselte Anne halála. – segített lemenni a lépcsőn. 

Míg a sokk hatása alatt voltam, nem is tudtam megfigyelni, hogy Justin hogyan is néz ki. Egy fehér pólót, fekete nadrágot viselt. Fő az egyszerűség! A szoknyám hossza még mindig idegesített így folyamatosan húzogattam. Na arról ne is beszéljünk, hogyan szálltam be az autóba.

-          Ideges vagy? – pötyögtem be egy olyan műszerbe amivel én is tudok velük beszélgetni.

-          Nem, még nem. – fordult felém. – Tudod szerintem nálad csinosabb lányt nem is hívhattam volna el randira. Állrandira. – javította ki magát.

Hosszú hajamat az arcomba húztam, ne lássa hogy elpirultam.

-          Megjöttünk. – kanyarodott be egy hatalmas épület elé.

Az a bizonyos étterem olyan fényekkel volt kivilágítva, hogy biztos vagyok még az űrből is látható. Justin a parkoló felé hajtott, majd a legközelebbi üres helyre beállt. Illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, majd elővette arany Iphone-ját s az időre pillantott.

-          8 óra van. Szerintem menjünk be. – mosolygott.

Belekaroltam, majd elindultunk a bejárat felé, ahol több méteres sor kígyózott. Kicsit meglepett, hogy nem a sor végére álltunk, szó nélkül beengedtek minket, majd egy öltönybe öltözött férfi közeledett felénk.

-          Segíthetek valamiben? – kérdezte illedelmesen.

-          Justin Bieber névre volt asztalfoglalásunk 8 órára.

-          Kérem kövessenek. – majd elindult.

Egy 4 személyre megterített asztal felé közeledtünk, ahol már 2 ember ült. Ebben a pillanatban megakadt a szemem a nőn, s annak ruhakölteményén. Hosszú térdig érő vörös bársonyruhát viselt, mély dekoltázzsal, de arról eltakarta a figyelmet a nyakában lógó kitudja hány karátos ékszere. Itt szerettem volna sarkon fordulni, majd elszaladni. De már késő, észrevettek minket. Hatalmas mosoly ült ki az arcára mikor meglátta Justint, de a tekintetét nem sokáig pihentette rajta, feltűnően elkezdett végigmérni. Az afroamerikai férfi felállt, majd megölelte Justint.

-          Jó újra látni haver! – ölelgették meg egymást. – Ki a barátnőd? – tekintete rám szaladt.

-          Lil ő itt Zara, Zara ő itt Lil Twist. – mutatott be minket egymásnak.

-          Örvendek kisasszony! – majd kezet csókolt?!

-          Ő itt az én barátnőm Chantal. – mutatott a széken ülő lányra.

Morgott valami örvendek félét, de nem nagyon tudtam belőle kivenni. 

3. évad 4. rész

Sziasztook! Boldog Új Évet Kívánok minden olvasomnak!:) Remélem kellemesen teltek az ünnepek!
Viszont van egy próblémám! Hol vannak a kommentek?:( Ha nem nem kapok visszahelzéseket nem jelenthet mást, mint hogy rossz:( És akkor befejezem, nem írok több részt. Rajtatok áll!

4. rész

Eljössz velem egy randira?

Elmúlt Karácsony. Lana rengeteg ajándékot kapott mindenkitől, s én is viszont láthattam a barátaimat, ismerőseimet. Furcsa volt bemutatkozni nekik, miközben én ismerem őket, s rengeteg közös titkot tudok róluk. Egyszer majdnem ki is kotyogtam egyet, de sikerült gyorsan lefirkálnom a lapról. Érdekesebb dolog nem történt, igaz Justin mostanában többször keresi a társaságom, de semmi érdekes.

-          Édeském tudnál jönni egy kicsit? – hallottam ahogyan Rose kopog az ajtómon.

Felpattantam a naplómtól, s az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, éppen akkor mikor Rose is benyitott, így sikeresen beütöttem a fejemet.

-          Nagyon fáj? – aggodalmaskodott.

Megráztam a fejemet, majd ránéztem.

-          Csak azért jöttem, mert Justin szeretne veled beszélni, s mindjárt itt lesz. Nem tudom miről, mert valakivel telefonált, ezt is éppen hallottam, s egyből szaladtam fel hozzád, hogy elmondjam, szóval szedd össze magad! – hadarta el a dolgokat, majd magamra hagyott.

Nem tudtam mire vélni ezt a sietséget, de se perc alatt eltűnt. Körülnéztem a folyosón, majd láttam egy alakot közeledni. Gyorsan becsuktam az ajtót, majd kirángattam a hajgumit, s megfésülködtem. A másodperc töredéke alatt történt, éppen levettem a felsőmet mikor az ajtó kinyílt és Justin lépet be rajta.

Tekintete tetőtől talpig végigmért. Éreztem, ahogyan elönt a pír, s lassan olyan leszek mint egy paradicsom.

-          Elfelejtettem kopogni, bocsánat. – fordult el hirtelen.

Magamra kaptam az imént ledobott felsőmet, majd odaléptem mögé, s megkopogtattam a vállát.

Megfordult. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem ahogyan kifújja a levegőt az orrán keresztül. Belenéztem mogyoróbarna szemeibe, ami folyamatosan engem nézett. Nem tudom meddig állhattunk úgy mikor Lana berontott a szobába a segítségemet kérve.

-          Zara! Tudnál segíteni?

Justin meghátrált, majd úgy beszélt tovább.

-          Kicsim, nagyon fontos? Most én szeretnék vele beszélni, ha egyik őtöknek sem baj. – cikázott közöttünk a szeme.

-          Akkor vissza jövök egy fél óra múlva. – mosolygott, majd maga után becsukta az ajtót.

-          Leülnél egy percre? – kérdezte Justin.

Érdeklődve figyeltem, ahogyan az ágyam előtt fel-alá mászkál, s a haját tépdesi.

-          Kérhetek egy óriási szívességet? – nyögte végül ki.

-          Annál nagyobb szívességet, hogy megmentetted az életem és befogadtál egy számodra idegen lányt a családodba? Most viccelsz velem? – írtam le.

-          Eljönnél velem holnap randira? – bökte végül ki.

Elég furán nézhettem rá, mivel egyből kijavította magát.

-          Tudod, tegnap felhívott az egyik régi barátom, hogy találkozzunk már. Azt mondta, hogy mivel tudja mi történt, ezért nem hozza a barátnőjét. Én persze egyből rávágtam, hogy ne hülyéskedjen, mert nekem is van valakim. És már nincs időm mást keresni, szóval nagy slamasztikában vagyok. – hadarta el. – Szóval a segítségedre van szükségem. – pihegett.

-          Szívesen elkísérlek az álrandinkra. – mosolyogtam.

-          Hatalmas kő esett le a vállamról. Nem is tudom miért hazudtam neki, csak olyan rosszul esik, hogy mindenki sajnál. Útálom ha sajnálnak az emberek! Ezért nem mutatkozom már sehol, itt vagyok begyöpösödve. Szeretem Annet, örökké szeretni fogom, hozzá hasonló lányt nem fogok találni, de azt hiszem hogy… - akadozott. – tovább kell lépnem. – fújta ki a felgyülemlett levegőt. – Szóval holnaptól minden megfog változni. – csapott a combjára. – Remélem. – suttogta.

Különös érzés kerített hatalmába. Nem tudottam, hogy örüljek e vagy sem.