18.rész

Sziasztook!=) Elsőnek is sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de a 19. részel is csúszni fogok. Szertinetm csak olyan Péntek este körül tudom hozni sajnos:S

-          Justin, Selena kint van, bármelyik pillanatban bejöhet. – csóválta meg a fejét Pattie.

Kibújtam Justin karjai közül, majd  megöleltem. Csak egy ölelésnek szántam de sokkal több lett. Az utolsó ölelésünk. Mélyen beszívtam az illatát, hogy örökké emlékezzek majd rá. Beletúrtam szőke vizes hajába, ami végig folyt az ujjamon. Belenéztem gyönyörű barna szemébe, megsimogattam bársonyos arcát, s végül nyomtam egy apró csókot az arcára, s felálltam mellőle.

-          Sajnálom asszonyom, többé nem fog előfordulni. – néztem Pattie szemébe, majd Justin felé fordultam. – Sajnálom Justin, de ezt nem folytathatjuk, nemsokára férjhez megyek, neked meg ott van Selena. Hiba volt újra felkeresni. – éreztem, ahogy néhány csepp kifolyik a szememből. -  Sajnálom tényleg. – töröltem meg a szememet.

Olyan érzésem volt, mintha a szívemet tépték ki. S csak a tátongó lyuk maradna egyedül ott. Nem akartam hallani Justin mit mond, mert tudtam, ha valami olyasmit mondana egyből a kezei közé vetném magam. Amit nem szabad! Ezért sarkon fordultam, majd kiszaladtam a szobából.

-          Anne! Anne nem hagyhatsz csak így itt! – hallottam a kiszűrődő zajokat a szobából.

*3 héttel később*

Ma reggel kicsattanóan boldogan ébredtem. Ugyanis ma megyek esküvői ruhát nézni! 1 hét van még az esküvőig. Az idegeim már teljesen kivannak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire macerás lenne egy esküvőt megszervezni. Nem mindegy milyen színű a bútor, a fal, a torta, s rengeteg más és más dolog. Mindennek tökéletesen kell menni. Én igazság szerint egy kis tengerparti lagzit szerettem volna, de Drew ragaszkodott ehhez.

-          Apa, akkor tudod hol vannak Lara cuccai ugye? – kérdeztem meg ismét.

-          Anne ne aggódj már! Inkább mennyetek Teresával! – utasított Rob.

Megpusziltam Lana arcát majd felkaptam a táskámat s leintettem egy taxit. A taxiban írtam egy sms-t Teresának, hogy elindultam. Egy hatalmas üzletlánc felé robogtunk, ugyanis ott találhatók a legszebb ruhák. Nagyon sok választék van, mellesleg a gyűrűnket is onnan vettük. Tökéletes hely.

Kifizettem a taxist, majd körbenéztem hol az én afroamerikai barátnőm. Láttam ahogyan kiszáll a taxiból majd gőzerővel felém tart.

-          Anne! Én olyan boldog vagyok! – ölelt meg Teresa.

-          Hát még én. – viszonoztam az ölelését.

-          Már csak egy hét. Istenem! – tapsolt egyet.

-          Elég lesz már. – mosolyogtam rá.

Belekaroltam barátnőmbe, majd beszélgetve elindultunk szétnézni a kirakatokba.

-          Beugrok az esküvői gyűrűkért, mindjárt jövök. – szaladtam be az üzletbe.

Ahogy kinyitottam az ajtót, a csilingelő megszólalt, s mindenki felém pillantott. A pultnál ismerős  hajat véltem felfedezni, de megráztam a fejem, mert tudtommal Justin elhagyta az országot, s valahol máshol pihennek Selenával.

Odalépkedtem a pult elé, s vártam, hogy kiszolgáljanak.

-          Jó napot! – köszöntem.

-          Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte.

-          Egy gyűrűt rakattunk el Anne Hall néven. – mosolyogtam rá.

-          Azonnal hozom. – felelte.

Jobban szétnéztem az üzletben, s a szemem megakadt valamin.. pontosabban valakin, aki egyenesen engem nézett.

A levegő megfagyott körülöttünk. Csak ő és én voltam, senki más.

-          Asszonyom itt a gyűrűje! – zökkentett ki az eladó.

Értetlenül ránéztem, majd mikor elém rakta a gyönyörű szép dísztobozban elhelyezett gyűrűket, észbe kaptam.

-          Igen köszönöm! – vettem el a gyűrűket.

-          Milyen gyűrűt vett a hölgy? – állt mögém.

-          Sajnálom uram, de ez egyedi gyűrű volt. – fordultam hátra.

-          Akkor nagyon szeretheti önt a férje. – tűrte hátra a hajamat. – De én jobban tudnálak. – súgta a fülembe.

-          Mr.  Bieber itt a gyűrűje! – jelent meg az eladó.

-          Köszönöm Lexi. – kacsintott rá.

-          Selenának? – vettem egy mély levegőt.

-          Igen neki. Megszeretném kérni a kezét. – nézett le a gyűrűkre.

-          Anne! Sajnálom de nem tudok segíteni, Lorenzo rosszul lett. Bevitték a kórházba. – lépet be az üzletbe Teresa.

-          Persze menj nyugodtan. – mosolyogtam rá.

Láttam Teresa arcán a megkönnyebbülést. Odaszaladt hozzám, majd megölelt. Lorenzo a kisfia. Annyi idős mit Lana. Ő is kis afroamerikai, anya, apja az.

-          Várj kitalálom. – dörzsölte meg a halántékát Justin. – Esküvői ruha?

-          Telibe. – mosolyogtam rá. – De akkor majd eldöntöm én valahogy. – rántottam meg a vállam.

-          Na ne butáskodj Anne. Segítek. – ragadta meg a karom, majd kihúzott az üzletből.

-          Tessék? – lepődtem meg.

-          Elsőnek ide, utána meg oda! – mutatott Justin a kirakatok felé.

*2-3 üzlettel később*

-          Ez jó lesz csak menjünk már! – mosolyogott rám kínosan. 

-          De nem tetszik a hátulja, olyan fura. – fordultam meg.

Justin megforgatta a szemét, majd elmosolyodott. Lemásztam az emelvényről, majd betopogtam az öltözőfülkébe. Levettem a cipőmet, majd a cipzárral bajlódtam.

  

-          Hanna kérem tudna segíteni? – szóltam ki az eladónak.

A függöny csak úgy susogott, mikor elhúzta. Lehúzta rólam a cipzárt, majd egy apró csókot adott a vállamra. Hirtelen hátrafordultam, majd Justin önelégült arcával találtam magam szembe.

-          Ezt Hanna küldi! – emelt fel egy gyönyörű szép ruhát.

-          Rakd csak le oda. – mutattam a szék felé.

-          Tudod Anne gondolkoztam. – ült le Justin. – Szerintem a sors direkt szakít el tőled, hogy mikor újra találkozzunk akkor még jobban beléd szeressek.

Justin szavai hallatán kiesett a kezemből a ruha. Majd a szám felvette a jellegzetes „o” alakot.

-          Tudom, azt hiszed, hogy csak hülyéskedem, de komolyan gondolom. Ez alatt a 3 óra alatt, többet nevettem veled mit Selenával 3 év alatt.

-          Justin én.. – kezdtem bele.

-          Csak tudod mi a vicces? Hogy nem is tudod, igazából milyen lenne, ha velem lennél. Csak a Drew-os verziót ismered, hogy milyen vele lenni. De azt nem tudod, hogy milyen, ha velem vagy. – vágott bele a szavamba.

-          Mert milyen veled lenni Justin? – ültem le mellé.

-          Hát biztos jobb mint Drew-val. – rúgott bele a földön fekvő ruhába.

-          Ezen már nem tudunk mit csinálni Justin. – simogattam meg a hátát. – Én hamarosan férjhez megyek, te meg megkéred Selenát. – helyeztem a vállára a fejemet.

Justin a mozdulatomra felém kapta a fejét, majd rám mosolygott. Rárakta a kezét jobb combomra, majd szemeit az enyéimnek szegezte. Mikor látta, hogy nem lököm onnan el, megfogta a kezemet s ujjait átkulcsolta az enyémen. Majd kettőnk közé helyezte.

-          Légy a barátnőm! – törte meg a csendet végül.

-          Tessék? – lepődtem meg.

-          Akár csak 1 napra! – nézett rám boci szemekkel.

17. rész

Elsőnek is: Köszönöm szépen az 57! kommentet!*.* Nagyon jól esik<3 S úgy néz ki a blog nem 30 részes lesz:) <3
Másodszor: Olvastam a komenteket és az egyik brutálisan jóól esett! Egy névtelentől kaptam, de nagyon szépen köszönöm!<3 
Harmadszor: Ismét olvasgattam, és olyan komentet találtam, hogy "mi lenne ha felraknád a 17-et???nem haragudnánk meg" Tessék? Hogy micsoda? Még neked áll fejlebb, hogy később jön a rész? Drágám akkor nem kell olvasni ;) Nem 2 perc megírni egy fejezetet, de te jobban tudod!;) 2 blogot írok ezen kivül, és nincs mindenre időm sajnálom! De ha nem tetszik, hogy néha később hozom, mivel nincs időm ne olvasd és ennyi.

Ui: ez megint kicsit rövidebb lett, de hamarosan hozok egy hosszút, csak ahoz idő kell! Ami nekem egyenlőre nincs :c
Na puszi :*

A fülemben egyre jobban hallatszódott a vér dobogása. Lerogytam a földre, a fejemet a kezembe temettem, majd óvatosan felnéztem s láttam, ahogyan betolják Justint a műtőbe. Éreztem, ahogyan a könny távozik a szememből, a forró bőrömön lecsurog. Megtöröltem az arcom, majd odalépett mellém egy nővér.

-          Kisasszony meg kell önt vizsgálni. Kérem fáradjon utánam. – nézett rám.

Felálltam a földről, majd lesütött szemekkel követtem a nőt. Nem akartam, hogy idegen emberek megnézzenek. Nem érzi át senki a helyzetem. Egyedül csak én. Én tudom mi történt, s mi nem történ volna, ha nem megyek ki otthonról. Otthon maradok Drew-val és Lanával. Most is békésen aludnék az ágyamban, s valami szép dologról álmodnék. Nem egy kórházban ülnék, idegeskedve.

-          Ezt vegye fel. – mosolyogott rám a nő, majd magamba hagyott a szobába.

Kibújtam a csurom vizes ruhából, majd felvettem a jó meleg fehér felsőt s egy ugyanolyan színű nadrágot. A nővér 2 perc múlva már a szobában is volt, s felültetett egy asztalra.

Lekezelte a horzsolásokat, amiből volt bőven, ugyanis nem tett jót az erdős mászkálás. Átnézte az egész testem, nem- e mászott belém kullancs, de nem. Kiültetett a váróterembe, ahol vegyes érzelmekkel vártam Justin hozzátartozóját.

-          Te! Te vagy a hibás mindenért! – futott felém idegesen egy fekete hajó nő.

-          Selena állj! – szólt rá egy barnahajú.

Felálltam a székről, ugyanis tudtam, hogy ezt nekem mondta.

-          Minden a te hibád! – állt meg előttem. – Hogy képzelted ezt, hogy kicsalod Justint ilyen későn?

-          Én.. – kezdtem bele.

-          Ige te! Te egy ócska kis szajha vagy. – meglendítette a kezét s célba vette az arcomat.

A pofon akkorát csattant az arcomon, hogy zengett tőle a fejem. Égetett. Biztos, hogy a nyoma is meglátszik.

Ismét elkezdtek záporozni a szememből a könnyek, majd újra összetalálkozott a testem, a jó hideg kővel.

-          Selena, Justin ment hozzá. – rakta rá a nő Selena vállára a kezét.

-          Ez komoly Pattie? – fordult felé.

-          Igen, teljesen komoly Selena. Tudod. – nyelt egy nagyot, majd a szemembe nézett. – Ő Justin gyerekének az anyja.

Fejemet egyből felkaptam, majd ránéztem Selenára. Láttam, ahogyan az arca egyre jobban bevörösödik. A szemeivel, ha már ölni tudna én már rég halott lennék.

-          Anne! – hallottam a folyosó végéről egy ismerős hangot.

-          Drew! – pattantam fel a földről, majd a vőlegényem felé kezdtem futni.

Kitárt karokkal várt, s mikor odaértem szorosan magához ölelt.

-          Jól vagy? – puszilt bele a hajamba.

Egy aprót bólintottam, majd még jobban hozzábújtam.

-          Lana? – kérdeztem.

-          Otthon van Robbal. – simogatta meg a karom.

Láttam, ahogyan az orvos kilép a műtőből, majd Selenáékhoz megy. Kitéptem magam Drew szorításából, s odaszaladtam az orvoshoz.

-          Sikeresen eltávolítottuk a lőszert. – mondta az orvos.

-          Belehet hozzá menni? – kérdezte Selena.

-          Igen, de egy bizonyos Anne Hall-t szeretne látni.

Nos, ha Selena eddig nem ölt volna meg, akkor biztos vagyok benne, hogy hamarosan befog következni. Ugyanis olyan arccal nézett rám, hogy azt hittem menten megöl.

Az orvos kinyitotta előttem az ajtót, majd egy gyors pillantást vetettem Selenára aki meglepő modon Drew karjai között sírt.

-          Szia Anne. – üdvözölt Justin.

-          Jobban vagy már? – ültem le az ágya mellé.

-          Egy golyóval több vagy kevesebb nem mindegy? – poénkodott.

Hangosan felnevettem.

-          Anne kérlek feküdj ide mellém. – csúszott arrébb az ágyon.

-          Tessék? – lepődtem meg. – De hisz kint van mindenki. – mutattam az ajtó felé.

-          Nem érdekel. – vonta meg a vállát. – Csak te érdekelsz.

Belenéztem abba a gyönyörű szép barna szemekbe, s azon nyomban elvesztem bennük. Vettem egy nagy levegőt, majd befeküdtem mellé, ahogyan kérte. Fejem alá helyezte az alkarját, majd szorosabban magához húzott. Felé fordítottam a fejemet, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-          Justin ezt nem szabad. Bármikor megláthatnak. – húzódtam kicsit arrébb.

-          Abba hagyom, csak kérlek ne menj el! – húzott vissza magához ismét.

-          Nem! Egyszerűen nem bírom ki! – nyúlt az állam felé, majd ismét magához fordított, s ajkait az enyémre nyomta.

Kezeit a fejem alá rakta, így véletlenszerűen sem tudtam elhúzódni. Annyira szerettem volna érezni, ahogyan a nyelveink táncra kelnek, hogy a végén nyitott utat adtam Justinnak aki nem tétovázott. Amikor elválltunk egymástól döbbent szempárokkal találtuk magunkat szembe…

16.rész

Nos itt a 16. rész:) Remélem elég izgalmas lett ;)

Döntésre jutottam. Ha most összegyűlik 40 kommi akkor több rész lesz mint 30:) Csak ti rajtatok múlik! <3

Az ember nagyon gyorsan közeledett felénk, s valamit kivett a zsebéből.

-          Anne! Amilyen gyorsan csak tudsz szaladj az óceánba! Ne nézz hátra csak fuss! Értetted? – nyomott le a földre Justin.

-          Miért?

-          Csak fuss! – emelte fel a hangját. – Ússz a víz alatt ameddig csak bírod, de minig jobbra tarts!

                                    

Egy aprót bólintottam, majd vártam a jelet. Justin elengedett, majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam lefelé. Sötét volt. Nem láttam semerre, csak az autó fénye világított. De ez is kevés volt, így elestem. Bukfenceztem egyet, majd lelapultam a földre. Hirtelen egy erős kar rántott fel. Maga elé tolt, majd úgy futottunk tovább. Egy hangos pukkanásra lettünk figyelmes, majd Justin teste megremegett.

Éreztem, ahogyan a víz elönti a lábamat, majd gyorsan belevetettem magamat. S ahogy Justin mondta vettem egy mély levegőt, s jobbra tartottam. Kinyitottam a szemem a víz alatt, ahol a sötétségen kívül nem nagyon látszott semmi. Csak, hogy fura volt a víz színe. Piros volt körülöttünk. Vér színe volt. Ekkor kaptam észbe, s rájöttem, hogy az a nagy dörrenés nem más volt mint a fegyver, ami egyenesen eltalálta Justint. Te jó isten! A levegőm is elfogyott, meg a sokktól is felkellett mennem a felszínre. Körbenéztem, de nem láttam sehol. Megijedtem. De nem sokkal később felbukkant mellettem.

-          Anne gyerünk tovább! – utasított.

-          Justin téged meglőttek! – akadtam ki.

-          Csak a lábamat. De nyomás! Indulj! – válaszolt higgadtan.

-          Csak a lábad? – lepődtem meg. – Csak a lábad? Még jó, hogy nem ölt meg! – kiabáltam. – Azonnal orvoshoz kell mennünk.

-          Anne jól vagyok! – bizonygatta.

-          Egy golyó van a lábadba, nehogy azt mond már, hogy jól vagy. – forgattam meg a szemem. – Nézd! Ott egy szikla, menjünk oda, s ott könnyen betudunk szaladni az erdőbe. – mutattam a sziklák felé.

Justin vett egy mély levegőt majd lemerült. Követtem a példáját, s a sziklák felé tartottunk célirányosan. Nagyon félttettem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen valaha megtörténik velem.

2 levegővétellel odaértünk. Óvatosan körülnéztem a szikla mögül. S rettentően örültem, mert nem volt ott senki. A kocsi még minig ugyanott világított. S az ember is ott volt, és minket kémlelt. 

-          Tiszta a levegő! – adtam jelentést.

-          Akkor menjünk! – szállt ki a vízből Justin.

Megragadta a karomat, majd erősen húzni kezdett maga után. Be szaladtunk az erdőbe, majd Justin berántott az egyik bokor mögé.

A szám elé rakta a kezét, majd magához húzott, s hallgatózott. Tisztán lehetett hallani, ahogy a távolban beszélgetnek.

-          Mássz a földön! A nagy fa felé menj! – mutatott Justin egy terebélyes fa felé.

Négykézlábra álltam, majd nagy levegőt vettem s elindultam a fa felé. Néha-néha hátranéztem s láttam, ahogy Justin idegesen nézz a hang felé. Tudom, hogy fáj neki, és a vérzik is, de nem meri beismerni. A férfi egója nem engedi.

Elértünk a fához, és a fa előnyeit kihasználva felálltam, s körbenéztem. Jobbról minden tiszta volt, de a bal oldalt lámpások közeledtek felénk. Hirtelen Justin lerántott a földre, majd ismét befogta a számat. Csak úgy recsegett-ropogott alattuk a talaj. A zaj egyre erősödött, ahogy közelebb értek hozzánk. Az idegességem a tetőfokon volt. Egy fél lábat láttam meg előttem, de Justin arrébbhúzott, így még pont nem láttak. A másik oldalról is közeledett valaki, ám valahol a távolba mocorgásra lettek figyelmesek így tovább álltak.

Aggódva fújtam ki a levegőt, majd  Justin felé néztem. Rengeteg vér távozott már el a szervezetéből. Tudtam, hogy az élete csak rajtam múlik. Felálltam, majd felrántottam magammal. Kezeit a nyakam köré helyeztem, majd átkaroltam, s óvatosan elindultam. Minden egyes mozdulatot olyan megfontoltan tettem, hogy biztosra tudtam, hogy nem fogunk lebukni. És így is történt. Épségben elértünk a kocsihoz, mellesleg hálát adtam amiért ide parkoltunk, s nem vittük fel a kocsit a dombra.

Láttam, ahogy Justin kezdi elveszíteni az emlékezetét. Gyorsan beraktam hátulra, elfektettem. Átszaladtam a sofőrülésre, majd elfordítottam a kulcsot. Tudtam hatalmas kockázatot vállalok el ha felkapcsolom a világítást, de egyszerűen muszáj volt! Nem láttam semeddig. Ahogy felkapcsoltam, egyből elkezdtek ránk tüzelni. Az összes ablak ripityára tört, de nem találta el semelyikünket egyik golyó sem. Kiértünk az országútra, s száguldottunk a legközelebbi kórház felé.

Úgy vezettem, mint még soha. Még a kanyarokban sem fékeztem. Csak repültünk a kórház felé, amihez hamarosan meg is érkeztünk. Beparkoltam azonnal az ajtó elé. Kicsaptam az ajtót, majd kiszabadítottam Justint.

-          Ha még magadnál vagy kérlek próbálj meg ráálni a jobb lábadra. – potyogtak a könnyeim.

Hallotta. Lerakta a fölre jobb lábát, én így áttudtam ölelni a derekát, s rohantam vele befelé. Ahogy a nővérek megláttak minket, egyből hoztak egy hordágyat s elvitték Justint.

-          Megkell műteni azonnal!

-          Készítsék elő a műtőasztalt!

-          Siessetek, vagy lehet lekell amputálni a lábát! – kiabáltak az orvosok.

1. Díj

Kaptam egy díjat Tóth Larától.
Aminek nagyon de nagyon örülök! *.* <3
Köszönöm szépen! *.* <3

Szabályok: 

- Mindenkinek kell 11 dolgot írnia magáról!

- A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

- A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

- 11 blognak tovább kell küldeni!

 - Nincs vissza adás-jelölés.

11 dolog magamról:

-Szeretem Justin <3
- Példaképem is.

- Légiutaskísérő szeretnék lenni:)

- Utoljára a Szerelem és Becsület c. filmet láttam.

- A blogot írom.

- Van egy macim amit akor kaptam amikor születtem.

- Kedvenc mesém az Ariel

- Iphone-om van

- Kedvenc zeném Justin Bieber Fall.

- Utálom a halakat.

- Nincs semilyen állatom.

11 kérdés neked:

- Hány éves vagy?
- Mennyi blogod van?
- Justin vagy Harry?
- Kedvenc film?
- Pasiideál?
- Pop vagy Rock?
- Életcél?
- Vígjátk vagy Horror?
- Van barátod?
- Ha lehetne egy kivánságod mit kivánnál?
- Miért szereted Justint?

Válaszok:

- 15

- Jelenleg 2-t írok:)

- Justiin!<3
- Vasember3

- Pop
- Eljutni Amerikába*.*
- Nincs.

- Justin Biebert!
- Hatalmas példaképem. De nem szeretném bővebben kifejteni, mert azt napestig írhatnám:)


Akiknek tovább adom: ( nem lesz11)

http://justinegyfasz.blogspot.hu/
http://youaremynewlife.blogspot.hu/2013/03/1-resz.html

http://amorandcupidoandharry.blogspot.hu/2013/04/1-fejezet.html

http://www.imafraidtojustin.blogspot.hu/

Kérdéseim: 

- Miért keztetek el írni?

- Pizza vagy Gyros?

- Kedvenc együttes?

- Van állatod?

- Hol látod magad 10 év múlva?

- Kedvenc zene?

- Mit olvastál utoljára?

- Directionre vagy Belieber?

- Hiszel a szelemekbe?

- Kitől kaptál utoljára puszit?

- Hány éves vagy?  

15.rész

Nos eljött az évadzáró rész:) 30. részesre tervezem, s elérkeztünk a felére. Szóval ha olvasot kommiz egyet, nagyon jól esne ha megint olyan sokan írnátok:) S akkor minnél hamarabb hoznám a következő részt:)

Mellesleg fent a másik blogom 2. része:) Oda is kérnék néhány kommentet, meg felíratkozot :* http://justinbieber-evermore.blogspot.hu/

*Anne szemszöge*

Enyhe pír jelent meg az arcomon, amikor észrevettem, hogy rengeteg ember minket bámul, sőt videóznak is minket. Kibogoztam magam Justin kezeiből, majd Lanához futottam.  Összepakoltam a cuccokat, míg Justin lerendezte a kamerásokat. Lehetőleg semmire nem fog fény derülni.

-          Sikerült? – kérdeztem, miközben beültettem Lanát a babakocsiba.

-          Persze. – kacsintott. – Segítsek?

-          Kitolnád innen Lanát?

Aprót bólintott, majd elindultak a kocsi felé. Mosolyogva néztem utánuk, s felkaptam a cuccot, majd utánunk mentem. Beleraktam a kocsi csomagtartójába az összes holmit, majd beleraktam Lanát a gyerekülésbe.

-          Nos, viszlát Justin. – mosolyogtam rá.

-          Szia Anne. Vigyázz Lanára. – nézett be a kocsi ablakán.

-          3 éve csak azt csinálom. –ültem be a sofőrülésre.

-          Ha szóltál volna hamarabb akkor ez nem így lenne. – kacsintott.

Megcsóváltam a fejem, s becsuktam az ajtót. Elfordítottam a kulcsot, amitől a motor is be indult, s kitolattam a parkolóból. Justin még mindig ugyanott volt, s mosolygott. Dudáltam neki egyet majd tovább hajtottam.

Az idő nagy részét nem a mai nap gondolataival töltöttem, hanem, hogy mi fog várni otthon. Tartottam tőle, hogy Teresának nem sikerült, s Drew rájött mindenre. Beparkoltam, de viszont most csak Lanát vettem ki. De nagy meglepetés várt bent. Ugyanis üres volt a ház. Minden valószínűséggel sikerült a terv. Gyorsan csináltam vacsorát, megterítettem, majd tűkön ülve vártam a vőlegényem.

Éppen mikor Lanát altattam, figyelmes lettem, hogy csapódik az ajtó. Lementem, majd láttam, hogy Drew kipirult arcra, félig kigombolt inggel lép be az ajtón.

-          Merre voltál? – kérdeztem.

Ijedten a lépcső felé kapta a tekintetét, ugyanis ott álltam.

-          Neked ahhoz semmi közöd. – dobta le a kabátját.

Mivel ismerem a természetemet, és az övét is ezért inkább sarkon fordultam, s a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mivel az egész napot a Pop Starral töltöttem, ezért bekacsoltam tőle a Be Alrigh-ot. Levettem magamról a felsőt, majd egy mozdulattal a szennyesbe helyeztem. Úgy színt a nadrágot is. Beálltam a zuhany alá, majd megengedtem magamra a langyos vizet. Mennyivel üdítőbb volt mint az óceán vize. Kipancsoltam magam, s gyorsan a pizsamámba bújtam.

Óvatosan kiléptem a fürdőszobából, de már semmi nem égett. Úgy néz ki, ma megint egy büdös ember mellett alszok. Remek. Nagyot sóhajtva nyitottam be a szobába, ahol Drew már kivolt terülve. Bebújtam mellé az ágyba, s próbáltam elaludni. Már lassan félórája forgolódtam az ágyban, mikor egy halk kopogásra leszek figyelmes. Kiszállok a kellemes hőmérsékletű ágyamból majd az ablakhoz sétálok.

Feltolom az ablakot, majd kihajolok s körbenézek.

-          Itt Anne! – szólalt meg a bokor mögül valaki.

Ismerős volt a hang, majd jobban kinéztem s ismerős alakot láttam kijönni a bokor mögül.

-          Justin?! – lepődtem meg. – Mit keresel itt?

-          Gyere ki! – nyújtotta felém a kezét.

Hátranéztem a mélyen alvó vőlegényemre, majd szorosan megmarkoltam Justin kezét, s kiugrottam az ablakból. Egyenesen Justinra esve. Amilyen csendben csak tudtunk felálltunk, majd Justin megfogta a kezemet s elkezdett maga után húzni. Nagy mázlim van, hogy sötét van, ugyanis az arcom olyan vörös lehet mint a rák.

Egy fekete autót pillantok meg a távolban, biztosan ahhoz jöttünk. Előveszi a kocsi kulcsát, majd kinyitja az autót.

-          Hölgyem. – nyitotta ki előttem az ajtót.

Be ültem a kocsiba, majd végig Justin figyeltem, ahogyan elhalad előttem, majd ő is beszáll a kocsiba.

-          Hova megyünk? – kérdeztem.

-          Meglepetés. – kacsintott.

-          Utálom a meglepetéseket.

Nem jött válasz. Csak felnevetett, majd indított is. Nem igazán tudtam az útra koncentrálni, csak a sofőrt figyeltem, ahogyan koncentrál. S néha-néha felém kapja a fejét. Szerintem elszunnyadhattam, hiszen arra lettem figyelmes, hogy megálltunk valahol. Nagyot nyújtózva szálltam ki a kocsiból.

-          Hol vagyunk? – kérdeztem.

-          Csak gyere utánam,

Ismét megragadta a kezemet, majd maga után húzott. Megsaccolni se tudom mennyit sétáltunk de nekem 2 napnak tűnt.

-          Mindjárt ott vagyunk. – biztatott Justin.

Hallottam az óceán hangját, majd Justin hirtelen megtorpant.

-          Megjöttünk. – jelentette ki.

Elengedte kezemet, hogy jobban szét tudjak nézni. Meseszép volt. Nem messze tőlünk az óceán volt, így valami tengerparti helyen lehettünk.

Justin leterített egy plédet, majd lefeküdt rá.

-          Gyere ide! – nyújtotta felém a kezét.

Levettem a cipőmet, majd befeküdtem mellé. Ránéztem Justinra, s eldöntöttem magamban ó, hogy holdfényben még helyesebb.

-          Nézd az ott olyan mint egy malac! – mutatott az ég felé.

Felnéztem, majd megpróbáltam megkeresni a „malacot.”

-          Juj tényleg! – örvendeztem. – S az ott meg egy nyuszi! – kiáltottam.

Oldalra fordítottam a fejemet, s a hold és a csillagok fénye által teljesen kirajzolódott Justin arca. Ő is felém fordult, majd a szemembe nézett, amitől elmosolyodtam. Visszafordultam a csillagok felé, de éreztem Justin tekintetét az arcomon. Becsuktam kicsit a szemem, majd éreztem, ahogyan Justin két keze az enyémen pihen. Kinyitottam, majd szembesültem a  ténnyel, hogy Justin rajtam „fekszik.”

-          Megcsókolhatlak? –kérdezte.

 Egy aprót bólintottam, majd Jus nem habozva nekitámadt a számnak. Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit én megadtam neki. 

A lazának nem mondható csókcsatánkból áttértünk egy erotikusabba, s Jusitn már a pólómért nyúlt, de nem engedtem neki.

-          Justin! Justin elég! – toltam le magamról.

Felültem, majd nem sokkal később Justin is követte a példám. Annyira elképesztően csókol. Drew hozzá képest semmi. Nulla.

-          Sajnálom Anne. – törte meg a csendet.

Vettem egy nagy levegőt, majd az állánál fogva magamhoz húztam, s egy apró csókot leheltem a szájára.

-          Most már kvittek vagyunk. – mosolyogtam rá.

Felnevetett, majd a kezeit a nyakam köré fonta, s közelebb ült hozzám.

-          Fázol?

-          Kicsit. – simogattam meg a karomat.

Levette magáról a pulcsit majd a hátamra terítette, s vissza ült az előző pozícióba. Éreztem ahogyan a melegség elönti a testemet. Már nem fáztam, inkább melegem volt. Ráhajtottam a fejem a vállára, s úgy néztük a csillagokat. Ketten. Együtt.

-          Mikor lesz az esküvőd? –törte meg a csendet Biebs.

-          2 hónap. – sóhajtottam. – De úgy hallottam neked is van barátnőd. – húzogattam a szemöldököm.

-          Igen van, de nem olyan komoly mint a tiéd. – csípett bele az oldalamba.

-          Akkor miért nem a barátnődet hoztad el? – csodálkoztam.

-          Selena más. Ő az ilyen apró dolgoknak nem tud örülni. Meg amúgy is veled szerettem volna lenni.

Justin hátradőlt, majd magával húzott, s úgy folytattuk tovább a beszélgetést.

-          Mennyivel másabb életem lenne, ha megmagyarázhattam volna azt a telefonhívást.

-          Mennyivel? – néztem rá.

De nem tudott válaszolni, ugyanis hirtelen lefékezett egy fekete telepjáró. Amiből gyorsan kiszállt egy ember.

14.rész

Sziasztook!=) Álmomban sem mertem volna gondolni hogy 41 kommit összetudok gyűjteni! Amikor megláttam majdnem dobtam egy hátast! Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretitek <3

Kezdeném kicsit fontosabb hírrel:

IDE kattintva megtekinthető a blogunk első Trailer videója:) Én magam csináltam =)

http://justinbieber-evermore.blogspot.hu/ Ez pedig egy másik blogom:) Csak ezt nem egyedül írom. Nézzetek be ha van kedvetel. Még csak a porologus van fent, de ma jön az első rész. S neki ITT tekinthető meg a trailerje:)

Na nem húzom tovább a szót, jó olvasást:*

Úgy tettem mintha nem izgatna a dolog, s Lanát töröltem szárazra, majd felöltöztettem.

-          Mi legyen a vacsora? – kérdeztem.

Egy vállrántással válaszolt. Végül eldöntöttem egyedül, hogy palacsintát sütök. Egyébként útálok, mert a tészta állandóan összeragad. És gusztustalan lesz.

 Kisétáltam a konyhába, majd elővettem a serpenyőt, kikavartam a tésztát s elkezdem sütni a palacsintákat.  Félóra múlva meg is lettem vele, s hívtam Lanáékat vacsorázni:

-          Drew vacsora! Hozd ki kérlek Lanát is, de előtte mosd meg a kezét! – szóltam ki a nappaliba.

                        

Hallottam, ahogyan meztelen talpa súrolja a hideg parkettát, majd megnyitotta a csapot s minden bizonnyal megmosta Lana kezét. Amíg ideértek én megterítem az asztalt, s rápakoltam a palacsintát. Mindenki jóízűen falatozta a maga kis vacsoráját, majd miután mindenki befejezte felvittem Lanát és elaltattam.

*Másnap fél3*

Nem fogom hagyni, hogy a lányom az igazi apja nélkül nőjön fel ezért Justinnal a tengerparton fogunk találkozni. Komoly következménye lesz, ha kiderül, de megkértem Teresát, hogy fedezzen minket, így gond nélkül találkozhatunk vele.

Összeszedtem a cuccokat, amiket vinni akarok majd egy nagy táskába beleraktam, s becipeltem a kocsiba, ahol már Lana türelmetlenül várt. Egy utolsó pillantásokat vetettem a házra, s végül elfordítottam a kulcsot, és már úton voltunk a tengerpart felé, ahol már Justin türelmetlenül várt minket.

-          Én úgy tudtam háromra volt megbeszélve a találkozás, nem háromnegyed négyre. – vette el a kezemből Justin a táskát. – Te jó isten! Mit hoztál ebbe? – nézett értetlenül a táskára.

-          Tudod milyen nehéz elindulni Lanával? – vettem ki a gyerekülésből. – Mellesleg enni, inni, törölközőt, Lana holmit. – zártam le a kocsit. – Az ott jó lesz? – mutattam egy kicsit jobban eldugott helyre.

 Justin bólintott, majd abba az irányba kezdtünk el sétálni. Leterítettem a plédet, majd néhány dolgot kiraktam, s teljesen úgy nézett ki mint egy kis mini piknik.

Átöltöztettem Lanát, majd beküldtem Justinnal a vízbe, én pedig egy kicsit kifeküdtem napozni. Már lassan 3 éve, nem volt egy szabad percem se. Kimondhatatlanul jól esett ez a csend, ami körülvett. Igaz a szememet egy percre sem mertem becsukni. Mindig rajtuk kellett tartanom, de annyira aranyosak voltak, hogy egyszerűen nem bírtam tovább a parton maradni, ezért levettem a kis egyszerű ruhámat, majd beszaladtam hozzájuk a vízbe.

Justin átadta Lanát, majd a sekélyebb víz felé tartottunk, s már ahol leért a lába leraktam. Hátranéztem, de Justin nem volt sehol. Úgy voltam vele biztos úszik egyet. Igen ám, de a következő pillanatban már a levegőben találtam magam, s egy hatalmasat csobbantam a vízbe. Mivel nem volt mély a víz, így csak felültem majd egyből ráripakodtam Justinra:

-          Justin! Elment az eszed? Meg is fulladhatok!

-          Térdig érő vízben. – forgatta meg a szemét.

                   

Justin háta mögé osontam, majd mikor nem számított rá, ráugrottam a hátára s lenyomtam a víz alá, amit Lana sikongatással és tapsolással díjazott. Justin feljött a víz alól, majd a dühös arcával találtam magam szembe. Közelebb jött hozzám, majd mikor már elég közel volt, megnyomta kétoldalt az arcát, s szembeköpött a vízzel. Letöröltem magamról, majd szemtől szembe néztük egymást pár percig, s rávetettem magam. Így ő dobott egy hátast velem, s én is meg ő is megmerültünk.

-          Feladom! – nevetett fel Justin.

-          Jobb is. – néztem rá fenyegetően de végül elnevettem magam.

Láttam Lanán, hogy már unja a vizet, így kiszálltunk. Leültünk a törölközőre, s adtam neki pár epret. Nem sokkal később Justin is csatlakozott hozzánk.

-          Epret? – kínáltam felé. – Van hozzá tejszínhab is. – néztem rá kiskutya szemekkel.

Elvett egyet majd bedobta a szájába, s megpróbálta elmutogatni, hogy fújjak a szájába. Térdre álltam, majd közelebb másztam hozzá, s belenyomtam egy nagycsomó tejszínhabot a szájába, s végül annyira belemerültem, hogy a szájára, sőt még az arcára és fújtam. Mikor kész lettem, elégedetten néztem a mesterműmre. Hát Justin már nem volt ilyen boldog. Hátradöntőt majd a kezeivel lefogta az enyémet, s arcát szorosan az enyémhez dörzsölte, így az enyém is tejszínhabos lett.

-          Elég! Elég! – fickándoztam.

Elengedett, majd önelégülten mosolyogott rám.

-          Nézd! Lana elaludt. – suttogta.

*Justin szemszöge*

Nézni, ahogyan a kislányod alszik felbecsülhetetlen érzés. Annyira törékenynek, és annyira gyönyörű. Anne is odabújt mellé, majd betakartam őket, s elmentem sétálni.

-          Úristen! Justin Bieber! – hallottam ahogy néhány lány sikítozza a nevemet, s megindultak felém.

Gyorsan hátat fordítottam, majd elkezdtem teljes erőmből futni. Igen ám, csak nem figyeltem oda, így az egyik homokbucnánál elestem.

-          Gyere ide kedveském! – szólalt meg nem messze tőlem egy öreg néni.

Gyorsan felálltam, majd odaszaladtam a nénihez.

-          Terítsd a fejedre! – adott ide egy kendőt.

Követtem az utasításait, rátettem a fejemre, majd betakartam magamat, s vártam, hogy elszaladjon előttünk az a sok lány. Nem kellett sokat várni, s hamar elszaladtak előttünk. Csak egy lány állt meg, majd odasétált hozzánk.

-          Tudom, hogy te vagy az Justin. – mosolygott rám. – De ne aggódj nem mondom el senkinek, csak egy képet szeretnék. – nézett rám kis kutyaszemekkel mint ahogy Anne szokott, sőt az orra is hasonlít kicsit rá.

Felálltam levettem magamról a kendőt, s gyorsan lőttünk néhány képet. Megköszönte a kislány, s távozott.

-          Köszönöm a segítséget! – nézetem rá a nénire.

-          Ugyan aranyom. – legyintett. Mellesleg gyönyörű feleséged, s kislányod van. – nézett Anneék irányába.

-          Nem, nem ő nem a feleségem. – tiltakoztam.

-          De a kislány a tiéd ugye?

-          Igen, az enyém. De most már vissza kéne mennem, köszönöm még

-          egyszer.  

A néni bólintott egyet, majd sarkon fordultam s elindultam Lanáék irányába.

-          Mi hamarabb vedd el! – szólt utánam.

Nem néztem hátra, de tudtam, hogy nekem mondja, s Annera gondol. Még ha akarnám se tudnám elvenni, hiszen neki ott van az, az idióta vőlegénye. Hogy ő milyen szerencsés.

-          Már azt hittem elmentél. – ugrott a nyakamba Anne.

-          Csak sétálni voltam.

-          Nos, most perpillanat csak velem tudod beérni, hiszen Lana alszik. – rajzolt különböző formákat a homokba.

-          Tudod Anne, hiányoztál. – ültem le mellé.

-          Nekem is Justin. – sóhajtott egyet. – Tudod te mennyiszer szidtalak mikor esténként egy szemhunyásnyit sem aludtam? – nevetett fel.

-          De Drew ott volt, nem?

-          Hatalmas segítség. – forgatta meg a szemeit. – Jobban hisztizik mint Lana.

Nem bírtam tovább, elnevettem magam.

-          Emlékszel arra az estére, mikor táncoltunk? Én mai napig nem tudtam elfelejteni.

Anne felállt mellőlem, majd kinyújtotta felém a kezét s megszólalt:

-          Uram szabad egy táncra?

Feltápászkodtam, majd bekapcsoltam az Ipodom

Magamhoz húztam, majd a derekánál fogva megemeltem kicsit, így ő a kezeit nyakam köré fonta, majd elnevette magát. Visszaraktam a földre, majd ahogyan beindult a zene, olyan ütemre táncoltunk mi is.

Szánk vészesen közeledni kezdett egymáshoz. Már csak pár centi volt, mikor Lana felsírt.

13.rész

Itt a 13. rész!=) 20 komi után jön a 14=) :*


*Anne szemszöge*

A konyhából figyeltem, ahogyan Justin játszik Lanával. Teljesen mint apa és lánya. Számomra hihetetlen, hogy Justin ennyire jól fogatta a hírt. Elképesztő férfi lett belőle. De a kisfiús mosolya még minig megvan. És a haja is ugyan olyan mint 3 ével ezelőtt.

A gondolataimba merülve észre se vettem, hogy megérkezett a munkából Drew.

-          Megjöttem Anne! – kiabált az előszobából.

-          Nappaliba vagyunk! – kiabáltam vissza, majd kisétáltam a napaliba.

Hallottam ahogyan leveszi a cipőjét, s a meztelen lábai hozzáérnek a parkettához miközben felénk közelít. Megdöbbent mikor meglátta Justint és Lanát együtt. Nem tudom mik játszódhattak le a fejében, de végül így szólt:

-          Anne kérlek kijönnél velem a konyhába?

Felálltam a kényelemes kanapéról, majd követni kezdtem az étkező felé. Kérdő pillantásokat vetettem felé, amiket észrevett s nagy nehezen megszólalt:

-          Anne Hall hozzám jössz? – térdelt le előttem, s elővett egy dobozt amit felém nyújtva kinyitott.

A fülemben egyre jobban hangosodott a vér dobogása. Szívem verése lelassult, majd bambán néztem Drewra. Tétovázva ám, de válaszoltam.

-          Igen! – ugrottam az ölébe, s egy csókot nyomtam a szájára.

Önelégültem rám mosolygott, vagyis inkább felettem mosolygott amit nem értettem, de megfordultam s láttam miért vigyorog így. Justin döbbent arcával találtam magam szembe. Úgy állt ott mint egy szobor, egy megkövesedett szobor.

Hirtelen kínos csend telepedett az egész házra. De a csend nem sokáig tartott, ugyanis Lana jött be sírva, majd szorosan Justin lábához bújt. Óvatosan lehajolt hozzá s felvette az ölébe, majd megvigasztalta.

-          Én most megyek. – tolta át a kezembe Lanát.

Egy aprót bólintottam, majd visszahúztam magamhoz.

-          Köszönöm Justin.

Nos igen, ezt most nem tudom miért csináltam, de egy apró puszit nyomtam Justin arcára. Amit Drew kevésbé díjazott mint Justin.

-          Akkor holnap háromkor. – intett egyet.

Megvártam míg becsukja az ajtót, s elindítja a kocsiját, és Drew felé fordultam.

-          Sajnálom! Nem direkt volt! – mentegetőztem.

-          Egy ócska kis ribanc vagy Anne! Nem elég, hogy én nevelem a gyerekét, de még téged is elakar venni tőlem. Többet nem mehettek a közelébe! Értve vagyok? – ordibált velem.

-          De ő az apja. – éreztem, ahogyan a könnycseppek elhagyják a szememet, s végig folynak az arcomon.

-          Nem érdekel! Én nevelem születése óta, az enyém!

A következő pillanatban, egy csattanásra lettem figyelmes ami az arcomat érte. A hideg arcbőrömön másodpercek alatt meglátszódott a tenyere nyoma. Lana a történteket ijedten figyelte, majd mikor a pofon elcsattant elkezdett torka szakadtból üvölteni.

-          Anne hallgattasd el! – tette a tenyerét Drew a fülére.

Magamhoz húztam, majd szorosan megöleltem, s elkezdtem neki énekelni.

-          Hallgatasd már el! – ordibált, majd az egyik poharat a földre dobta, még nagyobb ijedséget csinálva Lanának.

Idegesen becsapta a bejárati ajtót, majd ismét egyedül hagyott. Beraktam Lanának a Spongyabobot, amitől minden bánatát elfelejtette, ez olyan neki mint a drog. Csak legális.

Visszaballagtam a konyhába, majd felsepertem az üvegdarabokat, s kidobtam a kukába.

*2 órával később*

Éppen Lanár fürdettem, mikor megjelent mögöttem Drew. Már messziről éreztem a belőle áradó alkohol szagot. Átkulcsolta a derekamon a kezét, majd a férfiasságát szorosan nekem dörzsölte. Tudtam, hogy komoly következménye lesz, de ellöktem magamtól, majd kivettem Lanát a kádból.

-          Kérlek most ne. Itt van Lana. –kérleltem.

Nem tudott válaszolni, ugyanis megszólalt a telefonom. Aggodva kaptam ki a zsebemből, majd villámgyorsan kinyomtam. Azt hittem nem tűnik majd neki fel, de nem jól hittem. Kivette a kezemből a telefont, s idegesen megnézte, hogy kihívott. Az arca egyre jobban pirosult, majd a földre dobta a telefonom, s rátaposott.