Sziasztook!:) Amint láthatjátok létrehoztam a "Chat" menüpontot, ott foglak titeket tájékoztatni, mikor lesz friss!:) És nyugodtan kérdezhettek is!:)
*Anne szemszöge*
Van, hogy az emberek csak a pillanatoknak élnek. Az olyan
pillanatoknak, amiket, ha idősebb lesz az ember nevetve meséli majd el a
családjának.
De én még jelenleg nem tartok ott. Főleg, hogy azt sem tudom
mi történt, mivel Justin nem hajlandó semmit mondani, csak nézz előre.
-
Justin! – kiabáltam.
-
Tessék? – riadt fel.
-
Lefeküdtünk? – kérdeztem kicsit félénkebben.
-
Azt hiszem, nem. – mosolygott rám.
-
Biztos?
-
Egészen. – bólintott.
Mintha egy ház zuhant volna le a vállamról. Megkönnyebbülés
volt számomra ezt hallani.
-
Akkor én most megyek. – szedtem össze a cuccomat a
földről.
-
Jó. – vakarta meg a tarkóját Justin.
Belebújtam nem éppen illatos ruhámba, majd a táskámat
összeszedtem, s kiléptem a hálószoba ajtón.
-
Hé Anne! – kiállt utánam Biebs.
-
Igen? – fordultam vissza.
-
Látlak még? – csukta be maga mögött az ajtót.
Elmosolyodtam, majd bólintottam s most már tényleg elindultam.
El a hideg és rideg otthonomba. Ahol csupán egy dolog ami jó, Lana. Nélküle már
régen megszöktem volna Drew elől. De a lányommal nem tehetek ilyet.
Fogtam egy taxit, majd előkotortam a telefonomat. 6 nem
fogadott hívás. Ebből 5 apa s csak egy Drew. Fontossági sorrendem ugye nekem is
van ezért apát hívtam elsőnek.
-
Halo? – szóltam bele félénken.
-
Anne! Még is hol a picsába vagy? – ordibált a telefonon
keresztül.
-
Úton haza. – feleltem.
-
Azt remekül teszed! Drew még nincs itthon, de jobb ha
sietsz! – nyomta rám a telefont.
Kifújtam az eddig benntartott levegőt s hátradőltem.
-
Kisasszony biztos, hogy haza vigyem? – nézett hátra a sofőr.
-
Egészen. – bólintottam.
Az út hátralevő részében nem beszéltünk tovább, inkább a gondolataimmal
voltam elfoglalva. Hiszek neki, de mégis olyan mintha nem mondaná el amit tud
az estéről.
-
Viszlát. – léptem ki a taxiból.
Becsaptam magam mögött az ajtót, s szaladtam befelé, ahol
apa dühös tekintetével találtam magam szemben.
-
Anne Hall! Megmagyaráznál nekem valamit? – dugdosott valamit
a kezem mögött.
-
Micsodát? – kérdeztem.
-
Ez mi a fene? – nyújtotta felém az újságot.
Az újság címlapján én és Justin vagyunk, ahol éppen csókolózunk.
„Justin Bieber megcsalta Selena Gomezt!!
A minap felröppentek a hírek mi szerint Justin megkéri Selena kezét. De
a képek alapján nem igazán hiszünk benne. Míg Selena a turnéján van, Justin
különféle partikon vesz részt. A tegnapi napon néhány szemfüles rajongó rajta
kapta Mrs. Biebert egy lánnyal csókolózni. Néhány bennfentes szerint az egész éjszakát
együtt töltötték, s együtt mentek fel az emeletre is.
Kíváncsian várjuk mi lesz a történet folytatása!”
A sorokon végig futott a szemem, többször is. Lekellet
ülnöm, hogy végre felfogjam. Vége van mindennek! Az esküvőnek, az egészségemnek,
mindennek!
Apa néma csendben ült velem szembe, az egész szobában a
zokogásomat lehetett hallani.
-
Anne kérlek add ide az újságot. – nyújtotta ki a kezét
apa.
Átadtam, majd megtöröltem a szemeimet s kíváncsian
figyeltem.
-
Nem látszik, hogy te vagy az. – mosolyogott. – Csak hátulról
látszol.
Jobban megnéztem a képet, majd rájöttem teljesen igaza van.
Csak a hajamról és a ruhámról ismerhet fel Drwe, de ekkor kipattant egy ötlet a
fejemből. Kibújtam a ruhámból, s átadtam apának.
-
Menj égesd el! – utasítottam.
Bólintott, és távozott. Elsétáltam a konyháig majd
megkerestem a ollót. Elsétáltam a fürdőszobába, majd a kagyló peremére
támaszkodva néztem magamat. Néhány könnycsepp elhagyta a szememet mikor legelsőnek
belevágtam a hajamba. Szépen sorjában szabadultam meg a hosszabbnál hosszabb tincsektől. A hátam közepéig ért a hajam, de
mire végeztem már csak a vállamig ért.
Könnyek kíséretében söpörtem össze a hajamat, majd kidobtam
őket. A tükör előtt ismerkedtem meg az új frizurámmal, majd mikor a
gyereksírásra leszek figyelmes felszaladok Lanához.
Kivettem az ágyból majd szorosan magamhoz öleltem.
-
Anne! Megjött Drew. – tájékoztatott apa.
Lanával az ölemben lementem és üdvözöltem a férjemet.
-
Sziasztok! – lépett be az ajtón.
-
Szia! – köszöntöttem egy csókkal.
-
Tetszik a hajad drágám. – dicsérte meg az alkotásomat. –
Olyan vad. – nevetett fel.
-
Köszönöm. – igazgattam a hajamat.
Drew a konyha felé vette az irányt, így apára tudtam
figyelni.
-
Ügyes. – tátogta.
Idegtépő figyelemmel néztem a férjemet, ahogyan a reggeli
újságot nézte.
-
Nézd már! Az a Bieber van benne. – nevetett fel, de
közben a gabonapehely darabkák sorra hullottak ki a szájából.
-
Hogy? – érdeklődtem.
-
Megcsalta a barátnőjét. – lapozott egyet.
Apával szinte egyszerre fújtuk ki a levegőt. Hatalmas megkönnyebbülés
volt. Mosolyogva vettem el előle a tálat s raktam be a mosogatógépbe. Leültem
Lana mellé a kanapéra s onnan néztük meg ismét Ariellt a kishableányt.
-
Anya szerinted léteznek sellők? – kérdezte Lana.
-
Persze kicsim. – pusziltam meg a fejét.
Felálltam mellőle, elgémberedett végtagjaimat kinyújtóztattam
s felmentem az emeletre a gyerekszobát raktam rendbe.
A napom hamarosan eltelt folyamatos pakolással, így azt
vettem észre, hogy már sötét van. Fáradtan lekocogtam a lépcsőn, majd a földön
játszó Drewot és Lanát figyeltem. Édesek együtt. Hatalmasat dobban a szívem
mikor meglátom őket.
-
Na gyerünk fürdeni kishableány. – vettem fel az ölembe.
Gyorsan megfürdettem, s leraktam aludni, míg el nem aludt
elmeséltem neki egy történetet. Pontosabban a történetet, az enyémet és az
apukájáét. Nyomtam egy édes puszit az arcára, s lábujjhegyen kiosontam a
szobából. Beledőltem az ágyba, majd behunytam a szemem és próbáltam Soha országba
repülni. Észrevettem mikor Drew befeküdt mellém, de utána nem tudtam elaludni.
Valami késztetést éreztem, hogy az ablakhoz menjek. Felálltam az ágyból , majd
az kinéztem. De hirtelen két szempárral találtam magam szembe, s nagyon úgy néz
ki nem csak én hanem ő is megijedt, ugyanis a létrával egyenesen hátrafelé
dőlt, majd egy nagy puffanással a földön landolt.
Káromkodva kellet fel a földről, majd a fény felé sétált,
hogy felismerjem. De kár volt, ugyanis már az elején tudtam, hogy Justin van
itt.
-
Justin ugye tudod, hogy ez nem jó ötlet? – hajoltam ki
az ablakon, s céloztam a balesetes dologra.
-
Tudom, de muszáj veled beszélnem. – suttogta. – Kérlek gyere
ki.
Már járatos vagyok az ablakból kiugrásos témába, így most
talpra estem. S Justin felé fordultam.
-
Itt vagyok. – jelentette ki.
-
Azt látom. – kuncogott fel. – Azt hittem nehezebben fog
menni. – mosolyogott.
-
Mit akarsz mondani? – kérdeztem.
-
Menjünk arrébb. – ragadta meg a kezemet.
-
Remélem most nem hal meg senki. – forgattam meg a
szemem.
-
Nagyon humoros. – válaszolt.
Az autója felé vezetett, majd úriemberekhez méltóan
kinyitotta előttem az ajtót, s ő is beszállt mellém.
-
Anne. – kezdte. – Szeretlek, kérlek szökj el velem. Akár
a világ végére is elmegyek miattad! – könyörgött.
.jpg)
