14.rész

Sziasztook!=) Álmomban sem mertem volna gondolni hogy 41 kommit összetudok gyűjteni! Amikor megláttam majdnem dobtam egy hátast! Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretitek <3

Kezdeném kicsit fontosabb hírrel:

IDE kattintva megtekinthető a blogunk első Trailer videója:) Én magam csináltam =)

http://justinbieber-evermore.blogspot.hu/ Ez pedig egy másik blogom:) Csak ezt nem egyedül írom. Nézzetek be ha van kedvetel. Még csak a porologus van fent, de ma jön az első rész. S neki ITT tekinthető meg a trailerje:)

Na nem húzom tovább a szót, jó olvasást:*

Úgy tettem mintha nem izgatna a dolog, s Lanát töröltem szárazra, majd felöltöztettem.

- Mi legyen a vacsora? – kérdeztem.

Egy vállrántással válaszolt. Végül eldöntöttem egyedül, hogy palacsintát sütök. Egyébként útálok, mert a tészta állandóan összeragad. És gusztustalan lesz.

Kisétáltam a konyhába, majd elővettem a serpenyőt, kikavartam a tésztát s elkezdem sütni a palacsintákat. Félóra múlva meg is lettem vele, s hívtam Lanáékat vacsorázni:

- Drew vacsora! Hozd ki kérlek Lanát is, de előtte mosd meg a kezét! – szóltam ki a nappaliba.

Hallottam, ahogyan meztelen talpa súrolja a hideg parkettát, majd megnyitotta a csapot s minden bizonnyal megmosta Lana kezét. Amíg ideértek én megterítem az asztalt, s rápakoltam a palacsintát. Mindenki jóízűen falatozta a maga kis vacsoráját, majd miután mindenki befejezte felvittem Lanát és elaltattam.

*Másnap fél3*

Nem fogom hagyni, hogy a lányom az igazi apja nélkül nőjön fel ezért Justinnal a tengerparton fogunk találkozni. Komoly következménye lesz, ha kiderül, de megkértem Teresát, hogy fedezzen minket, így gond nélkül találkozhatunk vele.

Összeszedtem a cuccokat, amiket vinni akarok majd egy nagy táskába beleraktam, s becipeltem a kocsiba, ahol már Lana türelmetlenül várt. Egy utolsó pillantásokat vetettem a házra, s végül elfordítottam a kulcsot, és már úton voltunk a tengerpart felé, ahol már Justin türelmetlenül várt minket.

- Én úgy tudtam háromra volt megbeszélve a találkozás, nem háromnegyed négyre. – vette el a kezemből Justin a táskát. – Te jó isten! Mit hoztál ebbe? – nézett értetlenül a táskára.

- Tudod milyen nehéz elindulni Lanával? – vettem ki a gyerekülésből. – Mellesleg enni, inni, törölközőt, Lana holmit. – zártam le a kocsit. – Az ott jó lesz? – mutattam egy kicsit jobban eldugott helyre.

Justin bólintott, majd abba az irányba kezdtünk el sétálni. Leterítettem a plédet, majd néhány dolgot kiraktam, s teljesen úgy nézett ki mint egy kis mini piknik.

Átöltöztettem Lanát, majd beküldtem Justinnal a vízbe, én pedig egy kicsit kifeküdtem napozni. Már lassan 3 éve, nem volt egy szabad percem se. Kimondhatatlanul jól esett ez a csend, ami körülvett. Igaz a szememet egy percre sem mertem becsukni. Mindig rajtuk kellett tartanom, de annyira aranyosak voltak, hogy egyszerűen nem bírtam tovább a parton maradni, ezért levettem a kis egyszerű ruhámat, majd beszaladtam hozzájuk a vízbe.

Justin átadta Lanát, majd a sekélyebb víz felé tartottunk, s már ahol leért a lába leraktam. Hátranéztem, de Justin nem volt sehol. Úgy voltam vele biztos úszik egyet. Igen ám, de a következő pillanatban már a levegőben találtam magam, s egy hatalmasat csobbantam a vízbe. Mivel nem volt mély a víz, így csak felültem majd egyből ráripakodtam Justinra:

- Justin! Elment az eszed? Meg is fulladhatok!

- Térdig érő vízben. – forgatta meg a szemét.

Justin háta mögé osontam, majd mikor nem számított rá, ráugrottam a hátára s lenyomtam a víz alá, amit Lana sikongatással és tapsolással díjazott. Justin feljött a víz alól, majd a dühös arcával találtam magam szembe. Közelebb jött hozzám, majd mikor már elég közel volt, megnyomta kétoldalt az arcát, s szembeköpött a vízzel. Letöröltem magamról, majd szemtől szembe néztük egymást pár percig, s rávetettem magam. Így ő dobott egy hátast velem, s én is meg ő is megmerültünk.

- Feladom! – nevetett fel Justin.

- Jobb is. – néztem rá fenyegetően de végül elnevettem magam.

Láttam Lanán, hogy már unja a vizet, így kiszálltunk. Leültünk a törölközőre, s adtam neki pár epret. Nem sokkal később Justin is csatlakozott hozzánk.

- Epret? – kínáltam felé. – Van hozzá tejszínhab is. – néztem rá kiskutya szemekkel.

Elvett egyet majd bedobta a szájába, s megpróbálta elmutogatni, hogy fújjak a szájába. Térdre álltam, majd közelebb másztam hozzá, s belenyomtam egy nagycsomó tejszínhabot a szájába, s végül annyira belemerültem, hogy a szájára, sőt még az arcára és fújtam. Mikor kész lettem, elégedetten néztem a mesterműmre. Hát Justin már nem volt ilyen boldog. Hátradöntőt majd a kezeivel lefogta az enyémet, s arcát szorosan az enyémhez dörzsölte, így az enyém is tejszínhabos lett.

- Elég! Elég! – fickándoztam.

Elengedett, majd önelégülten mosolyogott rám.

- Nézd! Lana elaludt. – suttogta.

*Justin szemszöge*

Nézni, ahogyan a kislányod alszik felbecsülhetetlen érzés. Annyira törékenynek, és annyira gyönyörű. Anne is odabújt mellé, majd betakartam őket, s elmentem sétálni.

- Úristen! Justin Bieber! – hallottam ahogy néhány lány sikítozza a nevemet, s megindultak felém.

Gyorsan hátat fordítottam, majd elkezdtem teljes erőmből futni. Igen ám, csak nem figyeltem oda, így az egyik homokbucnánál elestem.

- Gyere ide kedveském! – szólalt meg nem messze tőlem egy öreg néni.

Gyorsan felálltam, majd odaszaladtam a nénihez.

- Terítsd a fejedre! – adott ide egy kendőt.

Követtem az utasításait, rátettem a fejemre, majd betakartam magamat, s vártam, hogy elszaladjon előttünk az a sok lány. Nem kellett sokat várni, s hamar elszaladtak előttünk. Csak egy lány állt meg, majd odasétált hozzánk.

- Tudom, hogy te vagy az Justin. – mosolygott rám. – De ne aggódj nem mondom el senkinek, csak egy képet szeretnék. – nézett rám kis kutyaszemekkel mint ahogy Anne szokott, sőt az orra is hasonlít kicsit rá.

Felálltam levettem magamról a kendőt, s gyorsan lőttünk néhány képet. Megköszönte a kislány, s távozott.

- Köszönöm a segítséget! – nézetem rá a nénire.

- Ugyan aranyom. – legyintett. Mellesleg gyönyörű feleséged, s kislányod van. – nézett Anneék irányába.

- Nem, nem ő nem a feleségem. – tiltakoztam.

- De a kislány a tiéd ugye?

- Igen, az enyém. De most már vissza kéne mennem, köszönöm még

- egyszer.

A néni bólintott egyet, majd sarkon fordultam s elindultam Lanáék irányába.

- Mi hamarabb vedd el! – szólt utánam.

Nem néztem hátra, de tudtam, hogy nekem mondja, s Annera gondol. Még ha akarnám se tudnám elvenni, hiszen neki ott van az, az idióta vőlegénye. Hogy ő milyen szerencsés.

- Már azt hittem elmentél. – ugrott a nyakamba Anne.

- Csak sétálni voltam.

- Nos, most perpillanat csak velem tudod beérni, hiszen Lana alszik. – rajzolt különböző formákat a homokba.

- Tudod Anne, hiányoztál. – ültem le mellé.

- Nekem is Justin. – sóhajtott egyet. – Tudod te mennyiszer szidtalak mikor esténként egy szemhunyásnyit sem aludtam? – nevetett fel.

- De Drew ott volt, nem?

- Hatalmas segítség. – forgatta meg a szemeit. – Jobban hisztizik mint Lana.

Nem bírtam tovább, elnevettem magam.

- Emlékszel arra az estére, mikor táncoltunk? Én mai napig nem tudtam elfelejteni.

Anne felállt mellőlem, majd kinyújtotta felém a kezét s megszólalt:

- Uram szabad egy táncra?

Feltápászkodtam, majd bekapcsoltam az Ipodom

Magamhoz húztam, majd a derekánál fogva megemeltem kicsit, így ő a kezeit nyakam köré fonta, majd elnevette magát. Visszaraktam a földre, majd ahogyan beindult a zene, olyan ütemre táncoltunk mi is.