18.rész

Sziasztook!=) Elsőnek is sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de a 19. részel is csúszni fogok. Szertinetm csak olyan Péntek este körül tudom hozni sajnos:S

- Justin, Selena kint van, bármelyik pillanatban bejöhet. – csóválta meg a fejét Pattie.

Kibújtam Justin karjai közül, majd megöleltem. Csak egy ölelésnek szántam de sokkal több lett. Az utolsó ölelésünk. Mélyen beszívtam az illatát, hogy örökké emlékezzek majd rá. Beletúrtam szőke vizes hajába, ami végig folyt az ujjamon. Belenéztem gyönyörű barna szemébe, megsimogattam bársonyos arcát, s végül nyomtam egy apró csókot az arcára, s felálltam mellőle.

- Sajnálom asszonyom, többé nem fog előfordulni. – néztem Pattie szemébe, majd Justin felé fordultam. – Sajnálom Justin, de ezt nem folytathatjuk, nemsokára férjhez megyek, neked meg ott van Selena. Hiba volt újra felkeresni. – éreztem, ahogy néhány csepp kifolyik a szememből. - Sajnálom tényleg. – töröltem meg a szememet.

Olyan érzésem volt, mintha a szívemet tépték ki. S csak a tátongó lyuk maradna egyedül ott. Nem akartam hallani Justin mit mond, mert tudtam, ha valami olyasmit mondana egyből a kezei közé vetném magam. Amit nem szabad! Ezért sarkon fordultam, majd kiszaladtam a szobából.

- Anne! Anne nem hagyhatsz csak így itt! – hallottam a kiszűrődő zajokat a szobából.

*3 héttel később*

Ma reggel kicsattanóan boldogan ébredtem. Ugyanis ma megyek esküvői ruhát nézni! 1 hét van még az esküvőig. Az idegeim már teljesen kivannak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire macerás lenne egy esküvőt megszervezni. Nem mindegy milyen színű a bútor, a fal, a torta, s rengeteg más és más dolog. Mindennek tökéletesen kell menni. Én igazság szerint egy kis tengerparti lagzit szerettem volna, de Drew ragaszkodott ehhez.

- Apa, akkor tudod hol vannak Lara cuccai ugye? – kérdeztem meg ismét.

- Anne ne aggódj már! Inkább mennyetek Teresával! – utasított Rob.

Megpusziltam Lana arcát majd felkaptam a táskámat s leintettem egy taxit. A taxiban írtam egy sms-t Teresának, hogy elindultam. Egy hatalmas üzletlánc felé robogtunk, ugyanis ott találhatók a legszebb ruhák. Nagyon sok választék van, mellesleg a gyűrűnket is onnan vettük. Tökéletes hely.

Kifizettem a taxist, majd körbenéztem hol az én afroamerikai barátnőm. Láttam ahogyan kiszáll a taxiból majd gőzerővel felém tart.

- Anne! Én olyan boldog vagyok! – ölelt meg Teresa.

- Hát még én. – viszonoztam az ölelését.

- Már csak egy hét. Istenem! – tapsolt egyet.

- Elég lesz már. – mosolyogtam rá.

Belekaroltam barátnőmbe, majd beszélgetve elindultunk szétnézni a kirakatokba.

- Beugrok az esküvői gyűrűkért, mindjárt jövök. – szaladtam be az üzletbe.

Ahogy kinyitottam az ajtót, a csilingelő megszólalt, s mindenki felém pillantott. A pultnál ismerős hajat véltem felfedezni, de megráztam a fejem, mert tudtommal Justin elhagyta az országot, s valahol máshol pihennek Selenával.

Odalépkedtem a pult elé, s vártam, hogy kiszolgáljanak.

- Jó napot! – köszöntem.

- Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte.

- Egy gyűrűt rakattunk el Anne Hall néven. – mosolyogtam rá.

- Azonnal hozom. – felelte.

Jobban szétnéztem az üzletben, s a szemem megakadt valamin.. pontosabban valakin, aki egyenesen engem nézett.

A levegő megfagyott körülöttünk. Csak ő és én voltam, senki más.

- Asszonyom itt a gyűrűje! – zökkentett ki az eladó.

Értetlenül ránéztem, majd mikor elém rakta a gyönyörű szép dísztobozban elhelyezett gyűrűket, észbe kaptam.

- Igen köszönöm! – vettem el a gyűrűket.

- Milyen gyűrűt vett a hölgy? – állt mögém.

- Sajnálom uram, de ez egyedi gyűrű volt. – fordultam hátra.

- Akkor nagyon szeretheti önt a férje. – tűrte hátra a hajamat. – De én jobban tudnálak. – súgta a fülembe.

- Mr. Bieber itt a gyűrűje! – jelent meg az eladó.

- Köszönöm Lexi. – kacsintott rá.

- Selenának? – vettem egy mély levegőt.

- Igen neki. Megszeretném kérni a kezét. – nézett le a gyűrűkre.

- Anne! Sajnálom de nem tudok segíteni, Lorenzo rosszul lett. Bevitték a kórházba. – lépet be az üzletbe Teresa.

- Persze menj nyugodtan. – mosolyogtam rá.

Láttam Teresa arcán a megkönnyebbülést. Odaszaladt hozzám, majd megölelt. Lorenzo a kisfia. Annyi idős mit Lana. Ő is kis afroamerikai, anya, apja az.

- Várj kitalálom. – dörzsölte meg a halántékát Justin. – Esküvői ruha?

- Telibe. – mosolyogtam rá. – De akkor majd eldöntöm én valahogy. – rántottam meg a vállam.

- Na ne butáskodj Anne. Segítek. – ragadta meg a karom, majd kihúzott az üzletből.

- Tessék? – lepődtem meg.

- Elsőnek ide, utána meg oda! – mutatott Justin a kirakatok felé.

*2-3 üzlettel később*

- Ez jó lesz csak menjünk már! – mosolyogott rám kínosan.

- De nem tetszik a hátulja, olyan fura. – fordultam meg.

Justin megforgatta a szemét, majd elmosolyodott. Lemásztam az emelvényről, majd betopogtam az öltözőfülkébe. Levettem a cipőmet, majd a cipzárral bajlódtam.

- Hanna kérem tudna segíteni? – szóltam ki az eladónak.

A függöny csak úgy susogott, mikor elhúzta. Lehúzta rólam a cipzárt, majd egy apró csókot adott a vállamra. Hirtelen hátrafordultam, majd Justin önelégült arcával találtam magam szembe.

- Ezt Hanna küldi! – emelt fel egy gyönyörű szép ruhát.

- Rakd csak le oda. – mutattam a szék felé.

- Tudod Anne gondolkoztam. – ült le Justin. – Szerintem a sors direkt szakít el tőled, hogy mikor újra találkozzunk akkor még jobban beléd szeressek.

Justin szavai hallatán kiesett a kezemből a ruha. Majd a szám felvette a jellegzetes „o” alakot.

- Tudom, azt hiszed, hogy csak hülyéskedem, de komolyan gondolom. Ez alatt a 3 óra alatt, többet nevettem veled mit Selenával 3 év alatt.

- Justin én.. – kezdtem bele.

- Csak tudod mi a vicces? Hogy nem is tudod, igazából milyen lenne, ha velem lennél. Csak a Drew-os verziót ismered, hogy milyen vele lenni. De azt nem tudod, hogy milyen, ha velem vagy. – vágott bele a szavamba.

- Mert milyen veled lenni Justin? – ültem le mellé.

- Hát biztos jobb mint Drew-val. – rúgott bele a földön fekvő ruhába.

- Ezen már nem tudunk mit csinálni Justin. – simogattam meg a hátát. – Én hamarosan férjhez megyek, te meg megkéred Selenát. – helyeztem a vállára a fejemet.

Justin a mozdulatomra felém kapta a fejét, majd rám mosolygott. Rárakta a kezét jobb combomra, majd szemeit az enyéimnek szegezte. Mikor látta, hogy nem lököm onnan el, megfogta a kezemet s ujjait átkulcsolta az enyémen. Majd kettőnk közé helyezte.