11. rész

Meglepetés! Itt a 11. rész:) Remélem tetszik, majd!=) Ha összegyűlik 20 komi, akkor még ma hozom a 12, ugyanis nem megyek este sehová=)) :*

*Drew szemszöge*

Nem értem, hogy nem tűnt fel, hogy Anne már napok óta rengeteget eszik. Én csak azt hittem, hogy a rengeteg étel miatt, lett egy pici pocija de nem!

-          Anne te.. te terhes vagy! – vakartam meg a tarkómat.

-          Dehogy! Ne nevettess már Drew. – állt fel a wc mellől.

-          Rengeteget eszel, meghíztál, hánysz. – töprengtem. – Mondom, hogy terhes vagy! De.. de, hogy hiszen mi még nem feküdtünk le? – esett le a tantusz.

Eltűnt a szeméből a csillogás, végre felfogta, hogy terhes. Tovább vizslattam az arcát, és láttam ahogyan gondolkodik. Nem tudom mi zaklatta fel ennyire, de elsírta magát, s összeeset.

-          Hozz terhességi tesztet! – szólalt meg mögülem Rob.

*Anne szemszöge*

Egy világ dőlt bennem össze. Tudom legbelül, hogy állapotos vagyok de reménykedem, hogy csak valami vírus. Nem lehet pont Justin az apja! Nem, nem és nem! Lehetetten. Viszont azt is tudom, hogy a fürdőzés közben nem védekeztünk, szóval nem is olyan lehetetlen?

-          Anne, Justin az apa? – fogta meg a vállamat Rob.

Egy aprót bólintottam, mire Rob itt hagyott. Egy hatalmas ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd az autó kiállt s eltűnt Rob. Tudtam, hová megy. De nem igazán tehettem semmit. Csak vártam, és vártam mire visszaért Drew.

-          Itt a teszt! – futott be a nappaliba.

Elvettem tőle majd, lassú léptekkel elcsocsogtam a fürdőszobáig. Rápisiltem a tesztre, majd kimentem a nappaliba. Idegesen járkáltam körbe-körebe mire a teszt egy alig hallható sipogó hangot adott ki. Idegességem a tetőfokon volt, rápillantottam, majd azon nyomban elejtettem a tesztet a kezemből. Pozitív.

-          Nem.. nem ez nem igaz! Rossz a teszt! – tépkedtem a hajamat.

-          Anne, kitől van a gyerek? – fogta meg a két vállamat, majd a szemembe nézett Drew.

-          Justin elment a városból, turnén van. 1 évre ment el. – tört be az ajtón Rob.

Amint észrevette az aggódó tekintetünket, egyből a tesztre nézett. Láttam az arcán a csalódást.

-          Ha hazajön kitekerem a nyakát. – mondta szúrós hangon.

*2 évvel később*

-          Apa hol van Lana babakocsija? – kiabáltam fel az emeletre.

-          A garázsba ahol hagytad. – jött a válasz.

Ölembe vettem Lanát, majd beültettem az autó gyerekülésébe, s beraktam a csomagtartóba a babakocsit. Az életem sokkal nehezebb lett mióta megvan Lana, igaz Drew, és apa mindenben segít amiben tud. Nagyon hálás vagyok nekik, rengeteg mindent köszönhetek nekik.

-          Hol vagy már Anne? – szólt bele a telefonba Teresa.

-          Még 2 perc.

Attól függetlenül, hogy nagyon jó barátnők vagyunk, nem gondoltam volna, hogy ő is terhes lesz.  Csak neki kisfia van. Ami nagyon szuper, ugyanis azzal viccelődünk, hogy majd felnőttkorukba összeházasodnak.

Leparkoltam a pláza parkolójába, kicibáltam a babakocsit, s belehelyeztem Lanát. Fellifteztünk a 3. emeletre, ahol megvolt beszélve a találkozás. Csak arra nem gondoltunk, hogy ennyi ember lesz. Egy ismerős szőke tincset pillantottam meg a biztonságiak között. Éppen mellettük haladtunk el mikor, Teresa utánunk szólt:

-          Anne!

-          Igen? – fordultam hátra.

Majd mikor ismét előre figyeltem, észrevettem, hogy Justin Lanával játszik. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Kíváncsian figyeltem a történéseket, ugyanis Lana nem szereti az idegen embereket, de valahogyan megérezhette, hogy ő az apja így nem sírt fel. Csak mosolygott rá, meg gagyarászott neki.

-          Nagyon aranyos kisbaba. – állt fel Justin.

Az arcát vizslattam, amikor tudatosult, hogy én vagyok érdekesen nézett a gyerekre.

-          Szia Justin! – mosolyogtam.

-          Anne?

-          És Lana. – simogattam meg Lana buksiját.

*Justin szemszöge*

Egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegbe. Odamentem hozzá, de éppen nem figyelt. De ő nem lehet Anne, hiszen neki nincs senkije tudtommal, akkor gyereke se lehet. Leguggoltam a kislányhoz, majd odanyújtottam neki a hüvelykujjam, amire egyből rámarkolt s bekapta a szájába. Tündéri kislány. Odaadtam neki a cumiját, majd felálltam s az anyukájával találtam szembe magam. Engem nézett. Belenéztem abba a gyönyörű szempárba, s tudtam, éreztem, hogy Anne az!

-          Szia Justin! – köszönt.

-          Anne? – csodálkoztam.

-          És Lana. – simogatta meg a kislány haját.

Érdekesen néztem a kislányt, minden apró porcikáját végignéztem. Ismerős volt. A haja, a szemei.

-          Mióta van gyereked? – kérdezte.

-          Justin őő nem csak az enyém, hanem.. – kezdett bele

-          Anne!  - szólalt meg egy férfi.

Anne hátrafordult, majd elmosolyodott. Idekocogott a férfi hozzá, majd egy apró csókot adott neki. Üdvözölte a kisbabát is, majd kivette a babakocsiból. A kislány furcsán nézett a férfira, majd az egyik óvatlan pillanatban szembeköpte bébiétellel.

Nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Ránéztem Annera és láttam ő is elmosolyodott.

-          Fogd meg! – tolta át a kezembe a pasi.

Hatalmas undorral törölte le magáról az ételt. Visszanéztem a babára, ő pedig folyamatosan a szememet vizslatta. Átkarolta a nyakamat, s fejét a vállamra helyezte. Éreztem azt a jellegzetes kisbaba illatot. Muszáj volt megpuszilnom, annyira csábított az illat, meg az a puha bőr.