13.rész

Itt a 13. rész!=) 20 komi után jön a 14=) :*


*Anne szemszöge*

A konyhából figyeltem, ahogyan Justin játszik Lanával. Teljesen mint apa és lánya. Számomra hihetetlen, hogy Justin ennyire jól fogatta a hírt. Elképesztő férfi lett belőle. De a kisfiús mosolya még minig megvan. És a haja is ugyan olyan mint 3 ével ezelőtt.

A gondolataimba merülve észre se vettem, hogy megérkezett a munkából Drew.

-          Megjöttem Anne! – kiabált az előszobából.

-          Nappaliba vagyunk! – kiabáltam vissza, majd kisétáltam a napaliba.

Hallottam ahogyan leveszi a cipőjét, s a meztelen lábai hozzáérnek a parkettához miközben felénk közelít. Megdöbbent mikor meglátta Justint és Lanát együtt. Nem tudom mik játszódhattak le a fejében, de végül így szólt:

-          Anne kérlek kijönnél velem a konyhába?

Felálltam a kényelemes kanapéról, majd követni kezdtem az étkező felé. Kérdő pillantásokat vetettem felé, amiket észrevett s nagy nehezen megszólalt:

-          Anne Hall hozzám jössz? – térdelt le előttem, s elővett egy dobozt amit felém nyújtva kinyitott.

A fülemben egyre jobban hangosodott a vér dobogása. Szívem verése lelassult, majd bambán néztem Drewra. Tétovázva ám, de válaszoltam.

-          Igen! – ugrottam az ölébe, s egy csókot nyomtam a szájára.

Önelégültem rám mosolygott, vagyis inkább felettem mosolygott amit nem értettem, de megfordultam s láttam miért vigyorog így. Justin döbbent arcával találtam magam szembe. Úgy állt ott mint egy szobor, egy megkövesedett szobor.

Hirtelen kínos csend telepedett az egész házra. De a csend nem sokáig tartott, ugyanis Lana jött be sírva, majd szorosan Justin lábához bújt. Óvatosan lehajolt hozzá s felvette az ölébe, majd megvigasztalta.

-          Én most megyek. – tolta át a kezembe Lanát.

Egy aprót bólintottam, majd visszahúztam magamhoz.

-          Köszönöm Justin.

Nos igen, ezt most nem tudom miért csináltam, de egy apró puszit nyomtam Justin arcára. Amit Drew kevésbé díjazott mint Justin.

-          Akkor holnap háromkor. – intett egyet.

Megvártam míg becsukja az ajtót, s elindítja a kocsiját, és Drew felé fordultam.

-          Sajnálom! Nem direkt volt! – mentegetőztem.

-          Egy ócska kis ribanc vagy Anne! Nem elég, hogy én nevelem a gyerekét, de még téged is elakar venni tőlem. Többet nem mehettek a közelébe! Értve vagyok? – ordibált velem.

-          De ő az apja. – éreztem, ahogyan a könnycseppek elhagyják a szememet, s végig folynak az arcomon.

-          Nem érdekel! Én nevelem születése óta, az enyém!

A következő pillanatban, egy csattanásra lettem figyelmes ami az arcomat érte. A hideg arcbőrömön másodpercek alatt meglátszódott a tenyere nyoma. Lana a történteket ijedten figyelte, majd mikor a pofon elcsattant elkezdett torka szakadtból üvölteni.

-          Anne hallgattasd el! – tette a tenyerét Drew a fülére.

Magamhoz húztam, majd szorosan megöleltem, s elkezdtem neki énekelni.

-          Hallgatasd már el! – ordibált, majd az egyik poharat a földre dobta, még nagyobb ijedséget csinálva Lanának.

Idegesen becsapta a bejárati ajtót, majd ismét egyedül hagyott. Beraktam Lanának a Spongyabobot, amitől minden bánatát elfelejtette, ez olyan neki mint a drog. Csak legális.

Visszaballagtam a konyhába, majd felsepertem az üvegdarabokat, s kidobtam a kukába.

*2 órával később*

Éppen Lanár fürdettem, mikor megjelent mögöttem Drew. Már messziről éreztem a belőle áradó alkohol szagot. Átkulcsolta a derekamon a kezét, majd a férfiasságát szorosan nekem dörzsölte. Tudtam, hogy komoly következménye lesz, de ellöktem magamtól, majd kivettem Lanát a kádból.

-          Kérlek most ne. Itt van Lana. –kérleltem.

Nem tudott válaszolni, ugyanis megszólalt a telefonom. Aggodva kaptam ki a zsebemből, majd villámgyorsan kinyomtam. Azt hittem nem tűnik majd neki fel, de nem jól hittem. Kivette a kezemből a telefont, s idegesen megnézte, hogy kihívott. Az arca egyre jobban pirosult, majd a földre dobta a telefonom, s rátaposott.